2013 - a digitális átállás éve - és hová tűnt a tinta folt?

...olvasható a "digitalisatallas.hu" oldalán.

Számomra roppant furcsán hangzott ez a mondat egy olyan korban, ahol már elképzelhetetlen a digitalizáltság. A betárcsázós internet kora már rég lejárt, szinte antikvitás. Olyan nem is volt... :)

Mobiltelefon, tablet, probook, smart Tv, wifi és korlátlan mobil net - nekem ezek jelentik a digitális átállást.

Mit ad nekünk az online világ?
Egyrészt, a technikai vívmányok mellett új értékek és szakmák születnek, ahol egy Bölcsésznek is jut hely. Nem feltétlenül kell informatikusnak születni, kezdettől fogva tudni, mi az a HTML. A Google a barátunk, ma már a tartalom mindenkié, így csak rajtunk áll, mit fogadunk be az online világ mérhetetlen tudásbázisából. - Online zenehallgatás, chat, közösségi platformok,  e-vásárlás, virtual life - a legtermészetesebb momentumokká váltak.

Mi sem lennénk most itt, és nem írnám ezt a pár gondolatot, ha nem lenne ez a virtuális világ, és a NetWorks - ahol Nyílt Napot tartottunk pár héttel ezelőtt.
Ekkor fordulóponthoz érkezett bennem a digitális átállás fogalma.

Ezen a pénteken belépve a terembe azt láttam, hogy MI - akik a képzésre járunk - az első két sorban kaptunk helyet. Mint anno az iskolában.
A megszokott tematika szerint, előadás - előadást követett. Izgalmas témák, megosztó személyiségek...
Majd a következőre lettem figyelmes:

A hagyományos toll és papír jegyzetet senkinél sem látom. Ipad, laptop, okostelefon - hová tűnt a tinta folt az ujjakról?
Most értettem igazán - hogy mi az a Homo Digitális - és hogy Én is az vagyok.
Ott ültem, egy forradalmian globális közösségben, ahol mindenki becsatornázta magát az internet hálójába és multi-task módon legalább 3 csatornát követett le egyszerre.
Ekkor azt mondtam...őrület!

Örülök neki és nem bánom, hogy a digitális korváltozást tini korában ismertem meg.
Tudom, milyen volt a logon és a Turbo Pascalon felnőni. Még használtam floppyt és számos kisdiákkal együtt - a Néptáncot mellőzve lógtam el - az informatika szakkörre.

Bölcsészből az Online Marketing világában barangolva élem meg saját digitális átállásomat. És nem bánom.


Jól figyeltem ezen a képzési napon is, és elhatároztam, mire a Social Media felnő - én is előadó akarok lenni ezen a porondon! :)

Lőrincz Gabi
SPIRITCODE

A mobilok, mobil alkalmazások és én…

Hallgattam az előadásokat és rájöttem, hogy ugyan érdekelnek az újdonságok és fogékony vagyok az új dolgokra, de a mobiltelefonoknál ez nem teljesen így van.

Az első mobiltelefonokhoz kapcsolódó emlékem az a fél tégla nagyságú szerkezet, amelynek antennáját ki lehet hajtani. Nagy kincs volt, a cég adta és nem nyúlhattam hozzá...

A második mobiltelefon a sajátom volt és még mindig megvan. Az volt a jó benne, hogy olyan pici volt, hogy eltűnt a tenyeremben.

Azután jött a Kánaán. Megvolt a kicsi készülék és kaptam egy Blackberryt internet hozzáférés nélkül, a cégtől. Ezzel beléptem az „okos” korszakba, csak nem tudtam használni a készülék „okosságát”, viszont visszatért a fél tégla feeling.

Azután munkahelyváltás következett így a Blackberry ment, a Sony jött.

Ezzel zene költözött az életembe. Amikor a zene eltávozott jött a Nokia korszak, amely azóta is tart. A Nokiám elkezdett beszélgetni a laptopommal, és már prezentációt is írhatok rajta és viszonylag formás is, így megmaradt kiegészítő munkaeszközként az okostelefon az életemben.

Pintér Róbert előadása alatt elgondolkoztam azon, hogy a környezetemben lévő korosztályok hogyan használják a mobiljukat és rájöttem a nyilvánvalóra, hogy nagy a szakadék. A nagyanyám még mindig nem lépett be a mobiltelefonnal rendelkezők táborába, mert még a vezetékes telefon is idegesíti. Pláne azon húzza fel magát, amikor még ilyen módon is értékesíteni akarnak neki valamit, ez hetekig meghatározza a családdal folytatott társalgásának tematikáját. Azután ott vannak a szüleim, az anyukám ezen a területen maradi – csak telefonál és sms-ezik. Az apukám csinál mindent, de a valóságban inkább a kipróbálók táborához sorolnám és nem a tudatos felhasználókéhoz. Az anyukám, meg a számla láttán átlép a házisárkányok táborába egy kis ideig, hogy egy hónap múlva ismét értesülhessünk apám mobilhasználati szokásairól. Azután ott a nővérem, a párja és az én párom ők is csak telefonálnak és sms-eznek minden másra szerintük ott a számítógép. Azután ott vannak a nálam fiatalabb kolléganők... Ők már csak úgy beszélgetnek velem, hogy hol a Twitteren, hol a Facebookon lógnak miközben ebédelünk és „beszélgetünk”. Ez a leghelyesebb csoportkép, amivel találkozni lehet! Amikor elkezdtem őket kérdezgetni, hogy a fentieken kívül milyen más alkalmazásokat használnak elég furcsán néztek rám, hogy mi bajom van?! Szerintük a net és a Facebook/Twitter kombináció bőven elég, miért töltsenek le pénzért minden féle dolgot, mikor a barátaik sem használják azokat így nincs miről beszélni.

Kecskefészek

Sok téma volt, elfáradtunk: Wikipedia,U-Stream, Rögzített videó, Geolokáció

„WP: Üdv - A Wikipédia egy szabad szerkesztésű, nyílt tartalmú, önkéntesekből álló közösség által fejlesztett enciklopédia, amit olyan emberek olvasnak, szerkesztenek, írnak, mint amilyen Te is vagy. A Wikipédiával három dolgot tehetsz: olvashatod, szerkesztheted és írhatod. „

Ennél jobban Én sem tudtam volna összeszedni. Különben a Wiki jelentése gyors, jöjjenek gyorsan az adatok: 5. legnagyobb honlap a világon, 24 Mio szócikk (magyar Wikipédia 14. helyen áll, természetesen az esőben dagonyázó angolok az elsők), havi 400 Mio látogató, 10 éves jubileum, egyszerű használat, folyamatos tartalmi és formai kontroll, mire ezt leírtam, lehet, hogy már nincs is. Megnyugtató viszont, hogy van gyorstalpaló tanfolyamuk és közös homokozójuk. Gyermekkoromat idézik, enyém a lapát ! nem,  enyém a lapát !…s mindegy, hogy kié volt eredetileg, ami a közösbe bekerült többé már nem a Tiéd…így van ez a Wikipédián is. S ha mindezt nem érted, kérhetsz egy mentort is. Hajrá!

San Francisco-ból jöttem, ma reggel… mondta Gábor és belecsapott a UStream levesbe. Ebben a suliban minden a világ, de minimum országunk legnagyobbja…a UStream állítólag a világ legnagyobb élő interaktív TV platformja. Én elhittem. Hogyan működik? Természetesen ez is egyszerű…nekik. Négy lépés és kész: csatornát létrehozod, design-t megcsinálod, szerzel stábot, és szerzel mindehhez egy min 3 megabite-os sávszélességet. Természetesen kimérik ők is, stábot is küldenek, gondolom karitatív. Idekapcsolnám a rögzített videó témakört is, mert nekem nagyon összefolyt, de szerintem másnak is, Ákos nem véletlen kérdezte udvariasan a végén: „ mi a különbség a kettő között?” Tetszik, nem tetszik állítólag 2019-re online videózással töltjük életünket, mi nők már most 38 %-ban, a Férfiak gyors fejszámolással 62 %-ban. Korban 18-29 évesek között dönget ez a TV nézési forma, most már legalább tudom, miért nem nézem.

Menthetetlen vagyok…a geolokátorok már biztos bemértek. Hol van már a jó kis görög térképalapú utazgatás a világban…Mi van ma? : cella ID, GPS, WIFI, Bluetooth és NFC… a mai órán…Róbert még visszajön és folytatja, érzem ennek nem lesz jó vége…Hál Istennek a beltéri helymeghatározás még gyerekcipőben jár…félek neki is gyorsan nő a lába … s majd akkor tényleg már egy perc nyugtunk nem lesz…egy remény még van, ez sem bírja majd a vizet, ahogy a WIFI…és ahol sok ember van, ott gyengébb lesz az adás. Végül még plaza járó leszek, de csak azért, hogy hátha ott nyugton hagynak. Ki hitte volna?! Na, nem baj, majd beköltözöm ebbe a mobil házba azt kereshettek...

Járt-e Cecil a Török utcában?

Matyó minta: 202 000 találat

Instagram: 531 000 000 találat

Gasztró: 3 470 000 találat

Mi lehet a közös bennük? Talán az, hogy mindegyik kifejezést mindannyian ismerjük? Vagy talán az, hogy mostanában mindegyik nagyon menő? Is-is. De leginkább azt mondanám, hogy a legnagyobb közös bennük az, hogy mindegyik egy önző gondolat. Önző, mert egyfolytában a figyelem középpontjában akar lenni és egyeduralomra tör, vagyis egy mém. Akkor pontosan mi is az a mém? Egy minta. Egy gondolat. De nem egyszerű minta, gondolat, hanem olyan, amelyik másolni akarja magát és terjeszteni, minél több platformon és minél több formában.

Talán az egyik legérdekesebb előadásról van szerencsém írni, de bevallhatom őszintén, nem könnyű feladat. Rém egyszerű egyrészről, hisz mindenki érti, hogy miért nevezzük a híres Jolie lábvillantást vagy az óriás népszerűséget elérő Hungaro-bajuszt mémnek, de mégis a mögöttes, tudományos magyarázat szinte kvantumfizikának tűnik a szerteágazó netwörkök és az analizáló diagramok rendszerében. Arról nem is beszélve, hogy most vettem észre, a Word nem ismeri fel ezt a szót, hogy mém, folyamatosan alá-hullámosít. Ez is jól mutatja, hogy még alig épült be a szókincstárunkba.

Azonban vannak, akik jó ideje kutatják már ezt a furcsa jelenséget. Richard Dawkins már több mint 30 éve foglalkozik a témával, de mint ahogy az mindig lenni szokott, kicsiny hazánkban is fellelhető élvonalbeli szakma specialista. De ne térjünk el a tárgytól, Dawkins szerint: „Ha egy gondolatnak sikere van, azt mondhatjuk, hogy agyról agyra terjedve szaporodik.” Ezeket a gondolatokat a saját önzőségük tartja életben, a túlélésért mindenre képesek. És még annál is többre, hogy terjedni tudjanak.

Egyetlen hiba van csak a mémesített gépezetben…, a „rossz” mém valamilyen furcsa oknál fogva gyorsabban terjed, mint a „jó”. Így nagy kérdéseim közé tartozik, vajon hogyan lehetne ezt megfordítani, illetve hogyan lehetne ezeket a mémeket a pozitív gondolkodás, a környezetünk iránti felelősségérzet növelése, vagy az értékeink helyreállítása irányába terelgetni. Vagy pont a mémek terelgetnek minket? Ezt mindenki döntse el maga.

A hétvégén ellátogattam a Budapest 100 elnevezésű eseményre, - amit ezúton is ajánlok mindenki figyelmébe -   és ott hallottam a címadó kedves, filozófikus kérdést a XX. század elejéről: „Járt-e Cecil a Török utcában?” Látjátok, egy mém akár 100 évet is megél!

Az egyik legelterjedtebb hazai mém.

 

Ma sem voltam itt hiába

Borongós ez a  Nagypéntek, még a  kis vadóc nyuszi is kéz alá simul...

Éppen hogy kifújtam magamból a délelött rezüméjét, amikor Radványi Tibor előadásának kezdetén rögvest azon kezdtem mélázni, vajon a Facebook profilépítés „én márka” létrehozása a mi cégterületünkön mennyit segítene üzleti eredményességünk növelésében.

Vajon mennyi időt, energiát kellene arra fordítanom, hogy a Facebook jelenlétünk aktív legyen? 

Hogy előrébb pozicionáljam magunkat, aminek eredményeképpen üzleti partnereink akár akarnák, akár nem belénk “botlanának” nem az egyre szaporodó versenytársainkba. 

A facebook  egy olyan platform, ahol a céges oldalhoz is rendelkezésre állnak az ingyen használható függvények, komponensek, programok. 

A közösségi bővítmények használata nagyon egyszerű egy kis programozói súgással biztos meg tudom oldani az oldalunk felturbósítását.

Mostanában kezd honosodni a magyar nyelvű Linkedin!

Az pedig biztos sikert ígér, ha az ember a kezdettől indulva alkalmaz egy lehetőséget. 

 A Linkedin a Világ legnagyobb online üzleti, szakmai közössége és egyben a világ második legnagyobb social media platformja. 2013. február 27.-én a magyarországi tagság eléri a háromszázezres számot (forrás: Linkedin Ads )

 No ez persze nem jelenti még azt, hogy a magyar nyelvű linkedinenk azonnal nagyon jól fognak illeszkedni az angolul beszélő keresőkbe.

 Veszteni nem lehet rajtuk, Megpróbálni mindenképpen érdemes.

Tudom, hogy naponta figyelni kell, mérni és finomítani, de végülis ez negyedóránál nem több a mi esetünkben

Szóval én kedvet kaptam… ma már nem voltam itt hiába, az esti összejövetelről nem is beszélve, melyről egy röpke képpel emlékezem  :)

Mi történt a kommunikációval?

Pár héttel ezelőtt nagyon lelkesen jelentkeztem a KürtNetworks 4. blogcsapatába,
és mára megszületett az első blogposzt!
Maroknyi csapatunk – a 4 jó csaj – minden héten kiragad majd egy témát,
ami szólhat rólunk – csajokról, aktuális minket érintő „adhoc” információkról.

Kezdjük is!
Miért blogol, twittel, csetel egy 12 éves - sutyiban lefekvés előtt, miközben bukásra áll matekból?
Igen, ez egy létező probléma – a „megnemértett tinik” valósága.
Az „Ő korában” nekem semmilyen technikai kütyüm nem volt, a tamagocsit és talán a walkmant leszámítva…Most pedig azt látjuk, hogy a felnövekvő 10-12 éves generáció tudja, hány karaktert írhat
a twitteren, és hogy kell bökni a facebook-on. Ez ám a networking valóság :)

Velük született az a hit, hogy wifi mindenhol van, a kötelező olvasmány vázlata letölthető, a beadandókat a Google írja meg, és már szervezik is a bulit egy újabb facebookcsoportban.
Nos, ez a pár éve még máshogy volt.
A kötelező olvasmányból kézzel írott olvasó napló készült, a beadandókat pedig fehér lapra sorvezetővel körmöltük…

Hogy mi változott?
Hétvégente -  a tinik most is a parkban lógnak, de mindenkinél van legalább 1 okos kütyü, telefon, ipad, ipod…amiről már nyomnak is egy check-int, hogy hol vannak.
Már nem hívják fel az összes barátot leegyeztetni az esti bulit, hanem eseményt hoznak létre a
Facebook-on, ahová 1 gombnyomással lehet jelezni részvételi szándékunkat.

Roppant mód átalakult a mindennapi kommunikációnk, valamennyi színtéren.
Bizonyos kommunikációs csatornák szerintem nagyon rossz irányba mennek,
vagy csak mi nem készültünk még fel rá?

Oldalakat tudnék még írni erről, de tőlem okosabb emberek már rég megtették, szóval
az első blogposzt megszületett – hajrá csajok! J

Kommunikáció-evolúció

14 éves voltam, amikor 12 év várakozás után, lakótelepi lakásunkba, végre bevezették a tárcsázós piros telefont. Annyira béna voltam a „modern“ eszközhöz, hogy a húgomat kellett megkérnem (nem mertem beszélni), hogy kiderítse a Műjégpálya nyitvatartását. 

1991-ben kedvenc jóságos nagyanyám – Mimaki - köszönés nélkül költözött a mennyországba. 1994-ben egy „flipes“, antennás Motorola mobiltelefonnal a kezemben menőztem. És ez a kis izé, alapjaiban változtatta meg a világot. 1997-re már nélkülözhetetlen munkaeszközöm lett. Nem sokkal utána már interneteztem – ablak a világra. Hamarosan már emailcímem volt. Persze, ennél előbb kezdődött az online-világ. De a halandó közép-kelet-európai embernek, kb. ez volt az online-időszámítás kezdete.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán és számtalanszor jut eszembe Mimaki. Ha látná! És ha látná, fel tudná-e fogni egyáltalán?! …Ha látná, hogy bringázás közben egy headsettel a fejemen rendezvényt szervezek, hogy a tengeren túlról, Ingriddel együtt borozunk-vacsorázunk-Skype-video-csetelünk. 

Elmesélem neki, hogy rákattantam az Ashtanga jógára. Gyorsan küldök neki egy Youtube linket, hogy miről is beszélek. Majd a Google maps-szel, jógastúdiót keresek neki, úgy, hogy még azt is megomondom, pontosan mikor, melyik órára, hová menjen, kit keressen – 3 sarokra a házuktól. Ok, kell egy jógamatrac is: beírom a Google-be, hogy „best yoga mat“, elolvasunk egy-két blogbejegyzést, hogy ki mit ajánl, majd az E-bay-n a legjobbat és legolcsóbbat  megrendeljük, free delivery. Ajtó a világra. Ha ezt Mimaki, az én hajlott hátú, bázakerettyei, fejkendős mamikám látná!

Közben az iPhone-ommal csinálok egy képet a kajámról, ami már messze nemcsak telefon…persze Instagrammal és postolom a facebookra. Lájkolják egyből vagy húszan. Jó éhesek lehetnek! Julian  Új-Zélandról postolja legújabb festményét. Nézem, kik hova csekkolnak be, hova mennek bulizni. Közben a wi-fin keresztül szól a Négy évszak. Ha ezt Mimaki látná! Ha ezt Vivaldi látná!

Amíg dumálunk, átfutom az Indexet. Megosztok néhány friss dolgot, véleményt a fácsén. Gyorsan kommentelek egy cikket. 1986-ban a Peresztrojka idején arra vágytam, bár csak megállítanának az utcán a TV-től és megkérdeznék, hogy mi a véleményem Gorbacsovról és a Glasznosztyról. Most megtehetem. Interaktív kommunikáció, végre! Ez egy másik világ, egy másik dimenzió. Online kommunikáció. Ó igen, én mindig idetartoztam, kezdetektől. Kapizsgálom ezt  a nyelvet, bizonyos területen elég jó a szókincsem, de van még mit tanulni… sőt, muszáj folyamatosan, nincs megállás. Vannak akik, nagyon profin nyomják, csak ámulok-bámulok…pl. a Kürt NET-WORKS előadói.

De ott a másik oldal:  van olyan, akinek nincs emailcíme, postán adja fel a csekkjeit, nem ismeri a facebookot, az online-bankolást és a weboldalt beboldalnak mondja. És most nem a Mimaki korúakra gondolok. Fiatal felnőttekre. Az új kor új analfabétái…Van olyan kifejezés már, hogy digitális analfabéta? Van. Vajon mi lesz velük? Képesek lesznek-e felzárkózni? Hogy fogják ügyeiket intézni 5 év múlva?

Csak az marad életben, aki változik a változással…fejlődik.
 Tetszik, nem tetszik: ez is a túlélés része.

Fénysebességgel változnak, fejlődnek az eszközök, a kommunikációs csatornák és a trendek. Vannak tendenciák, lehet manipulálni, de történhetnek meglepetések és csúszhatnak hibák a számításba... Vajon milyen eszközöket használunk majd 5 év múlva?

Hoppá, kicsit előre szaladtam. Azt senki nem tudja, hogy milyen formában, de  elképzelhető, hogy idén eljön a világvége. A maják megjósólták. Én csak egy módon tudnám elképzelni: az internet „zsinórját“ valaki kihúzza a konnektorból.