A következő címkéjű bejegyzések mutatása: social. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: social. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. március 28., csütörtök

Mi történt a kommunikációval?


Pár héttel ezelőtt nagyon lelkesen jelentkeztem a KürtNetworks 4. blogcsapatába,
és mára megszületett az első blogposzt!
Maroknyi csapatunk – a 4 jó csaj – minden héten kiragad majd egy témát,
ami szólhat rólunk – csajokról, aktuális minket érintő „adhoc” információkról.

Kezdjük is!
Miért blogol, twittel, csetel egy 12 éves - sutyiban lefekvés előtt, miközben bukásra áll matekból?
Igen, ez egy létező probléma – a „megnemértett tinik” valósága.
Az „Ő korában” nekem semmilyen technikai kütyüm nem volt, a tamagocsit és talán a walkmant leszámítva…Most pedig azt látjuk, hogy a felnövekvő 10-12 éves generáció tudja, hány karaktert írhat
a twitteren, és hogy kell bökni a facebook-on. Ez ám a networking valóság :)

Velük született az a hit, hogy wifi mindenhol van, a kötelező olvasmány vázlata letölthető, a beadandókat a Google írja meg, és már szervezik is a bulit egy újabb facebookcsoportban.
Nos, ez a pár éve még máshogy volt.
A kötelező olvasmányból kézzel írott olvasó napló készült, a beadandókat pedig fehér lapra sorvezetővel körmöltük…


Hogy mi változott?
Hétvégente -  a tinik most is a parkban lógnak, de mindenkinél van legalább 1 okos kütyü, telefon, ipad, ipod…amiről már nyomnak is egy check-int, hogy hol vannak.
Már nem hívják fel az összes barátot leegyeztetni az esti bulit, hanem eseményt hoznak létre a
Facebook-on, ahová 1 gombnyomással lehet jelezni részvételi szándékunkat.

Roppant mód átalakult a mindennapi kommunikációnk, valamennyi színtéren.
Bizonyos kommunikációs csatornák szerintem nagyon rossz irányba mennek,
vagy csak mi nem készültünk még fel rá?


Oldalakat tudnék még írni erről, de tőlem okosabb emberek már rég megtették, szóval
az első blogposzt megszületett – hajrá csajok! J

2012. április 11., szerda

A messziről jött ember

Tudtuk, hogy ez egy kicsit másmilyen nap lesz, mint a megszokottak. Emiatt sajnáltam is azt a két későbbi előadót, akik pont ma jöttek ki megnézni, hogy milyen is ez a képzés. Még mondtam is nekik az elején, hogy hááát, jöhettek volna máskor, hogy lássák általában milyen klassz az egész és hogyan épülnek fel a napok... ehhez képest köszönték szépen nagyon az élményt, láthatóan rettenetesen élvezték a délutánt.

Úgy kezdődött, hogy előbb értem oda és egy amerikai akcentussal beszélő középkorú, jó megjelenésű fickó odajött hozzám bemutatkozni és rögtön beszélgetni velem. A szokásos magyaros mentalitással udvariasan beszélgettem vele, miközben szentségeltem magamban, hogy nem fogom tudni befejezni azt az e-mailt, amit a kezdésig el akartam küldeni. Emiatt a közvetlenkedő amerikás magyar miatt.

Hát így találkoztam először Horváth Lacival. Aki egy fél óra múlva Laci lett, egy óra elteltével egy olyan kollega, aki ugyan nem kishazánkban, hanem kint élte át az internet születését -és emiatt nyilván más dolgokkal találkozott-, de mégis úgy éreztem, mintha a szomszéd irodaházban lett volna végig. Másfél óra múlva egy olyan tapasztalt és nyitott online szakemberré vált a szememben, akit még jobban szerettem volna megismerni, két óra múlva már legalább három olyan axióma-jellegű mondatát írtam fel a kicsi füzetembe, amit naponta elő kéne venni a munkaidő elején és ennek fényében dolgozni végig a napot (...és bejelöltem a facebookon). Két és fél óra múlva pedig a közös csoportfotózáson magától értetődő volt, hogy magunk közé hívtuk, legyen velünk a tablón.

Nem igazán tudom leírni, miről beszélt. Inspirált, kedvet hozott, megint dolgozni akartam rég megunt projekteken. Beszélt ugyanarról, amiről mi már korábban, csak máshonnan nézve. Mesélt hatalmas melléfogásokról és véletlennek tűnő, szerencsés egybeesésekről. Mesélt egy iparág születéséről, konkrét példákkal, vicces anekdótákkal vagy a szomorú valósággal. Átéltünk vele a nagyvilágból hozott nagyon hasonló online kommunikációs eseményeket, mint itthon – mégis valahogy más léptékkel.

Egyszóval lassan 20 év tapasztalatát adta át lelkesen, őszintén, viccesen és ironikusan. És még tartalmas is volt.

Hogy mit írtam fel?

- itt a bukás egy stigma, Amerikában pedig “badge of honour”, a legnagyobb elismerés

- a cloud a tegnap - a social a ma - a platform pedig a holnap

- execution is everything

+1: A siker feltétele, hogy megjelenj!

... pl itt a KürtAkadémia Networks képzésén :) ugye