A következő címkéjű bejegyzések mutatása: online. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: online. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. március 28., csütörtök

Mi történt a kommunikációval?


Pár héttel ezelőtt nagyon lelkesen jelentkeztem a KürtNetworks 4. blogcsapatába,
és mára megszületett az első blogposzt!
Maroknyi csapatunk – a 4 jó csaj – minden héten kiragad majd egy témát,
ami szólhat rólunk – csajokról, aktuális minket érintő „adhoc” információkról.

Kezdjük is!
Miért blogol, twittel, csetel egy 12 éves - sutyiban lefekvés előtt, miközben bukásra áll matekból?
Igen, ez egy létező probléma – a „megnemértett tinik” valósága.
Az „Ő korában” nekem semmilyen technikai kütyüm nem volt, a tamagocsit és talán a walkmant leszámítva…Most pedig azt látjuk, hogy a felnövekvő 10-12 éves generáció tudja, hány karaktert írhat
a twitteren, és hogy kell bökni a facebook-on. Ez ám a networking valóság :)

Velük született az a hit, hogy wifi mindenhol van, a kötelező olvasmány vázlata letölthető, a beadandókat a Google írja meg, és már szervezik is a bulit egy újabb facebookcsoportban.
Nos, ez a pár éve még máshogy volt.
A kötelező olvasmányból kézzel írott olvasó napló készült, a beadandókat pedig fehér lapra sorvezetővel körmöltük…


Hogy mi változott?
Hétvégente -  a tinik most is a parkban lógnak, de mindenkinél van legalább 1 okos kütyü, telefon, ipad, ipod…amiről már nyomnak is egy check-int, hogy hol vannak.
Már nem hívják fel az összes barátot leegyeztetni az esti bulit, hanem eseményt hoznak létre a
Facebook-on, ahová 1 gombnyomással lehet jelezni részvételi szándékunkat.

Roppant mód átalakult a mindennapi kommunikációnk, valamennyi színtéren.
Bizonyos kommunikációs csatornák szerintem nagyon rossz irányba mennek,
vagy csak mi nem készültünk még fel rá?


Oldalakat tudnék még írni erről, de tőlem okosabb emberek már rég megtették, szóval
az első blogposzt megszületett – hajrá csajok! J

2012. december 7., péntek

Kommunikáció-evolúció


14 éves voltam, amikor 12 év várakozás után, lakótelepi lakásunkba, végre bevezették a tárcsázós piros telefont. Annyira béna voltam a „modern“ eszközhöz, hogy a húgomat kellett megkérnem (nem mertem beszélni), hogy kiderítse a Műjégpálya nyitvatartását. 

1991-ben kedvenc jóságos nagyanyám – Mimaki - köszönés nélkül költözött a mennyországba. 1994-ben egy „flipes“, antennás Motorola mobiltelefonnal a kezemben menőztem. És ez a kis izé, alapjaiban változtatta meg a világot. 1997-re már nélkülözhetetlen munkaeszközöm lett. Nem sokkal utána már interneteztem – ablak a világra. Hamarosan már emailcímem volt. Persze, ennél előbb kezdődött az online-világ. De a halandó közép-kelet-európai embernek, kb. ez volt az online-időszámítás kezdete.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán és számtalanszor jut eszembe Mimaki. Ha látná! És ha látná, fel tudná-e fogni egyáltalán?! …Ha látná, hogy bringázás közben egy headsettel a fejemen rendezvényt szervezek, hogy a tengeren túlról, Ingriddel együtt borozunk-vacsorázunk-Skype-video-csetelünk. 

Elmesélem neki, hogy rákattantam az Ashtanga jógára. Gyorsan küldök neki egy Youtube linket, hogy miről is beszélek. Majd a Google maps-szel, jógastúdiót keresek neki, úgy, hogy még azt is megomondom, pontosan mikor, melyik órára, hová menjen, kit keressen – 3 sarokra a házuktól. Ok, kell egy jógamatrac is: beírom a Google-be, hogy „best yoga mat“, elolvasunk egy-két blogbejegyzést, hogy ki mit ajánl, majd az E-bay-n a legjobbat és legolcsóbbat  megrendeljük, free delivery. Ajtó a világra. Ha ezt Mimaki, az én hajlott hátú, bázakerettyei, fejkendős mamikám látná!

Közben az iPhone-ommal csinálok egy képet a kajámról, ami már messze nemcsak telefon…persze Instagrammal és postolom a facebookra. Lájkolják egyből vagy húszan. Jó éhesek lehetnek! Julian  Új-Zélandról postolja legújabb festményét. Nézem, kik hova csekkolnak be, hova mennek bulizni. Közben a wi-fin keresztül szól a Négy évszak. Ha ezt Mimaki látná! Ha ezt Vivaldi látná!

Amíg dumálunk, átfutom az Indexet. Megosztok néhány friss dolgot, véleményt a fácsén. Gyorsan kommentelek egy cikket. 1986-ban a Peresztrojka idején arra vágytam, bár csak megállítanának az utcán a TV-től és megkérdeznék, hogy mi a véleményem Gorbacsovról és a Glasznosztyról. Most megtehetem. Interaktív kommunikáció, végre! Ez egy másik világ, egy másik dimenzió. Online kommunikáció. Ó igen, én mindig idetartoztam, kezdetektől. Kapizsgálom ezt  a nyelvet, bizonyos területen elég jó a szókincsem, de van még mit tanulni… sőt, muszáj folyamatosan, nincs megállás. Vannak akik, nagyon profin nyomják, csak ámulok-bámulok…pl. a Kürt NET-WORKS előadói.


De ott a másik oldal:  van olyan, akinek nincs emailcíme, postán adja fel a csekkjeit, nem ismeri a facebookot, az online-bankolást és a weboldalt beboldalnak mondja. És most nem a Mimaki korúakra gondolok. Fiatal felnőttekre. Az új kor új analfabétái…Van olyan kifejezés már, hogy digitális analfabéta? Van. Vajon mi lesz velük? Képesek lesznek-e felzárkózni? Hogy fogják ügyeiket intézni 5 év múlva?
Csak az marad életben, aki változik a változással…fejlődik.
 Tetszik, nem tetszik: ez is a túlélés része.
Fénysebességgel változnak, fejlődnek az eszközök, a kommunikációs csatornák és a trendek. Vannak tendenciák, lehet manipulálni, de történhetnek meglepetések és csúszhatnak hibák a számításba... Vajon milyen eszközöket használunk majd 5 év múlva?

Hoppá, kicsit előre szaladtam. Azt senki nem tudja, hogy milyen formában, de  elképzelhető, hogy idén eljön a világvége. A maják megjósólták. Én csak egy módon tudnám elképzelni: az internet „zsinórját“ valaki kihúzza a konnektorból.