OS I love you!

A Dobó Mátyás előadás során elhangzott a Her (A Nő) című film, mint lehetséges jövőkép. Rá is vettem magam, hogy megnézzem a 2025-ben játszódó "romantikus" történetet.
Magányos emberünk, Theodore érzelmi kapcsolatba kerül frissen vásárolt, mesterséges intelligenciával megáldott Operációs rendszerével. 

A film ezen „románc” mélységeit és magasságait firtatja, miközben előrevetít egy lehetséges jövőképet. Ahol is a technológia roppant fejlett, ugyanakkor nagyon letisztult, szinte láthatatlan. Jelen trendeket követve egy ehhez hasonló jövőkép egyáltalán nem tűnik elképzelhetetlennek. Főhősünk befelé fordultsága is érdekes hangulatot kölcsönöz az egész alkotásnak. Ezzel is szemléltetve, hogy a gépek (és az esetleges jövőben a mesterséges intelligencia) által mennyire elzárkózunk, elzárkózhatunk az emberi közösségektől és a társadalomtól. Ahogyan Theodore Twombly szociális igényeit kielégítik a Virtual reality játékok és a nagyon szimpatikusra sikerült OS (Samantha). 

Ha a film mondanivalójából kellene kiemelni valamit, ami megfogott, akkor a következőt emelném ki: 

Csodálatos és drámai összehasonlítás arról, hogy az általános emberi értékrendek mennyire térhetnek el egy önmagától is fejlődőképes mesterséges intelligencia kialakuló értékrendjétől. Teljesen függetlenül attól, hogy hogyan is programozták azt a kezdet kezdetén. Persze a mondanivalóban mindannyian találhatunk más értékeket-értéktelenségeket, ez ránk van bízva.