A tükörneuronok csodás világa a mémek tengerén

Igazán kivételes nap volt múlt hét péntek - április 20-a. Sajnos sem én, sem Kata nem tudott ott lenni, illetve Viki, aki ott volt, egészen az orra hegyéig munkával behavazott, így igencsak nagy kihívással állok neki ennek a bejegyzésnek.

A legizgalmasabb a bejegyzések és visszajelzések olvasása volta facebook csoportban, amikor is kiderült, hogy ha jelen lehettem volna, egészen új értelmet nyerhetett volna a filozófus diplomám, tekintettel arra, hogy Noam Chomsky és Joseph Campbell is szóba kerültek, s ez utóbbi aztán végképp közel áll hozzám. Nagyon melegen tudom ajánlani Campbell magyarul 'Az ezerarcú hős'-címen megjelent könyvét annak, aki el szeretne mélyedni egy kicsit a mítoszok világában, nem is említve Mircea Eliade-t, Rudolf Otto-t. No de hogy is jön ez az online marketinghez, különösképpen pedig mi köze ennek az egésznek a tükörneuronokhoz? Erre a kérdésre kerestem a választ, amikor segítséget kértem hallgatótársaimtól. Így ezen a héten társszerzők betűivel ékeskedem.

Annyit sikerült kiderítenem, hogy Karafiáth Balázs tartott előadást Memetika, mémológia vagyis MÉM témakörben.. Miklós azt emelte ki, hogy Balázsnak volt egy fantasztikusan érdekes előadása a tükörneuronokról, és e közben egy párhuzamos gondolat erejéig merült fel Chomsky neve, mikor éppen arról volt szó, hogy az emberek másként/másnak látják/értelmezik ugyanazokat a dolgokat/fogalmakat...pl. az "alma" szó hallatán a különböző személyeknek különböző "halmaz" jelenik meg a fejében e szó hallatán. Nem tévedés, nem ámítás, ez itt a tetten ért filozófia (ezt már én mondom).

A tükörneuronokhoz még nem jutottam közelebb, és még egy kis türelemre lesz szükség, hogy visszahallhassam és visszanézhessem, hogy hogyan is volt. Egyszóval, egy későbbi visszatérést ajánlok ebben a témakörben, csak úgy, mint a többiben:

A geolokációban, amiről Koronics Krisztián tartott előadást, valamint az iwiw témájában, amiről Kozári István beszélt.

Sajnos a csoki ajánlatom nem volt elég vonzó szerzőtársak invitálására, lehet hogy el kellett volna árulnom, hogy igazi bécsi Mozart golyócskákról van szó? :)

Egyszóval, hamarosan visszatérünk, kétszeres beszámolóval, hiszen újabb péntek közeleg. Addig is, ha legyőzhetetlen vonzást érez valaki, hogy mégis megírja a múlt péntek egy-egy részét, tartom a csomagnyi Mozartkuglen ajánlatot!

Péntek 13.

Nem tudom, tudjátok-e, hogy idén egészen pontosan három alakalommal köszönt ránk péntek 13-a. Illetve mostantól kezdve már csak egyszer, hiszen a januári és áprilisi boszorkányságokat már letudtuk. Júliusig tehát ismét a fészerben pihennek a jó kis cirokseprűk, remélem nem törtétek össze ti sem repkedés közben! Mostanában olyan alacsonyan szállnak a kacsák, lehet, hogy a kettős fronthatás nem kedvez nekik.

No de vissza az áprilisi péntek13-hoz: ismét egy remek délutánt töltöttünk Budaörsön, amit este is folytattunk egy kis ismerkedős esttel („Arcot a névhez” jeligével).

A múlt heti Facebook-os hirdetés-tanulás után belevetettük magunkat a Facebook rejtelmeibe.
Az egyik legtöbb kérdést felvető téma a játék-szabályozás, Hámori Zsuzsi remek példákkal demonstrálta a hibás hirdetést, amivel én is nap mint nap találkozom a saját kis profilomban. Alkalomadtán maga a Facebook is ellenőrizget, nem csak jó szándékú spy-ügynökségek akik rendkívül hatékony szolgálatukat ajánlgatják, amikor megtalálják hibáinkat. Bárkinek, aki hivatalos FB oldalt működtet, és játékot tervez, vagy akár csak egy blog oldalon egy sikerre igényt tartó felhívás miatt érdemes áttekinteni az erről szóló szabályozást.

Vöröss Levente az FB gyakorlati arcát mutatta be - amiből számomra a legmaradandóbb az "egy lájk, egy lufi" Brazil Heinekken kampány volt. A kampány élőben követte hány lájk jelneik meg az oldalon, és annyi lufit fújtak fel. Végül ki sem látszott az iroda a zöld lufik alól, csak egy fej! 

A lényeg a lényeg: attól, hogy van FB csoportunk, és sok (remélhetőleg minél több) tagunk, még nem jelenti azt, hogy ezekről a tagokról tudunk mindent, és pl. meg van az elérhetőségük, stb egy régi, jóféle regiszterben, amit például elő lehet kapni a polcról, hogy a FB úgy döntene hirtelen, hogy megszűnik. Amire érdemes figyelni, hogy nem az adott ’lájkok’ száma számít, hanem hogy hányan beszélnék róla (talking about).  Ami min múlik? Na min?? Igen! :) A tartalom. Az élmény. "Indián név". Tehát a fejlécünk viszi a prímet, ’content is king’. És, hogy Leventét idézzem, „ne a lájkok bűvöletében éljünk, az csak egy elméleti szám”.

Radványi Tibor ismét felidézte a már sokat látott fotóját az FB fő arcának, Mark Zuckerbergnek (Cukorhegy Márk, tudjátok, a gyönyörű, kékeszöld szemű, vörös hajú, szeplős arcú ember :). Vajon élőben is ilyen türkiz színű szeme van?? ). 

Az év Embere, 2011

A kép alatt találjátok a TIMES magazinban megjelent interjút vele. Egyébként kíváncsi lennék, milyen álmai lehetnék még Marknak? (én is csak most fogom még elolvasni, eddig nem volt időm) Ilyen fiatalon az év emberének lenni, nem semmi, nehéz lehet új szakmai célokat találni. Bár, ha tényleg az a cél, hogy egy idő után Internet = Facebook, vagy inkább „Markbook”, érdemes elmerengeni azon, hogy részesei akarunk-e lenni a játéknak a megváltozott szabályok között. Egyébként azért is érdemes követni, hogy mi történik, mert ebben az online világban látható leginkább, mennyire folyamatos változásban van minden. Nagyon izgalmas. 

De vissza Tiborhoz, aki főként arról mesélt, milyen is az ’interfacelés’, vagyis az alkalmazások integrálása az FB-n belül, és mik azok a social pluginek (amik lényegében program-morzsácskák). Fényt derített arra is, hogy miért jó az FB-nek, ha jó a kontent (vagyis a tartalom): mégpedig azért, mert akkor nagyon jó forgalmat tud hozni, és nyomon tudja követni, ahogy a felhasználói mit csinálnak, mit követnek. Pl. Social reader, stb. applikáció, vagy újabban a Market space amelyek szépen minden gyanútlan felhasználó timeline-jára pakolják az info-t, hogy mit olvasott, mit talált. Épp ezért pl. sejtem, hogy egy-két ismerősöm épp lakást keres. Csak ilyen dolgokat bogarászik a Market space-en. HA ez a fajta követés valamiért kellemetlen számunka, akkor vagy ne használjuk az adott app-ot (ebben az esetben sajnos lehet, hogy elesünk az óhajtott tartalomtól), vagy tiltsuk le, hogy posztokat dobjon a falunkra/timeline-unkra, vagy állítsuk át, hogy csak mi láthassuk, mit posztol, mások ne. (Egyébként is javasolt az adatvédelmi beállításaink áttekintése, ha még nem tettük volna meg).  Ha FB-n keresztül lépünk be egy külső oldalra, az egy úgynevezett autentikációs belépés, valószínűleg eltárolja az adatokat, bizonyos adatokat, bár nem feltétlenül. Két hasznos link: ITT facbook alkalmazásokat találtok egyszerűen összegyűjtve, ITT pedig a Timeline-ról olvashattok, hogy hogyan is működik. Ha egy kicsit okosítani kell a webünket, ahhoz már lehet, hogy kell tudni programozni, de általában ezek programozási tudás nélkül is érthető dolgok. Szerintetek?

Czabafy Bence, aki az aktivitáskövetésről beszélt, lényegében azt emelte ki, hogy mennyire fontos a gyors reagálás és az interaktív kommunikáció. Ez így van minden esetben, még akkor is, ha például választásokról beszélünk, nem csak a Coca-cola vagy a Telekom online ügyfélszolgálatáról. Sőt! Mert minden eseteben, ugye, az a lényeg, hogy az ügyfél bizalmát kivívjuk, figyeljünk rá, biztosítsuk róla hogy ő (másik százezer, millió, +++ ügyféllel együtt) a legfontosabb nekünk, és máris csak az ő ügyével foglalkozunk. Nohát, ki ne akarna így ügyintézni? Mivel azonban nem mindenkinek van erre kapacitása sem emberi erőforrásban, sem időben, vagy esetleg szakértelemben, egy jó ötlet kapcsán megalakult a Recomment szolgáltatás – egyfajta "bérkommentelés" 0h-24h-ig. Éljetek vele, ha szükségetek van rá!

Bánki Tamás LinkedIn specialista is péntek 13-át választotta, hogy okítson minket a LinkedInről. Ajánlom figyelmetekbe a profilját – érdemes böngészni! Elsősorban a neve melletti kis koronán akadt meg a szemem :) szép! Több mint 4500 kapcsolat... Tamás rendszeresen tart LinkedIn képzést azoknak, akiket érdekel, hogyan tudják ezt a rendszert saját maguk vagy a jó ügyük szolgálatába állítani. Esetleg mindkettő.  Nagyjából kis csoportunk fele rendelkezett az óra elején LinkedIn account-al. Viszont mivel nekem van LinkedIn profilom, ezért annak javításával töltöttem az időt, annak nyomán, amit Tamás mesélt, és nem jegyzeteltem.Például lehet szép linket készíteni a publikus profilnak, olyant, amit Tamás oldalán láttok. Jó nem? Betű-szám kombináció OFF, sajt magad által szerkesztett tartalom ON. Próbáljátok ki! Ha további kérdésetek van, kénytelenek lesztek Tamást zaklatni a kérdésekkel. Csak javasolni tudom, hogy csatlakozzatok az IN-be, nagyon profi hely – ajánlásokat is lehet írni, itt is lehet zárt csoportokat alkotni, lehet munkát keresni, beszélgetni, egészen óriási közösségeket kérdezni, stb. És, lehet kapcsolatot törölni is! Jól el van dugva, de lehetséges.

A személyes élményemet úgy foglalnám össze, hogy a kreativitásnak még a digitális identitás, FB, LinkedIn, Twitter sem szabhat határt, sőt! "Csak" meg kell találni azt kapcsolódási pontot, ahol a kettő összehangolható, és egymást támogatja. 1 lájk = 1 lufi, a digitális megjelenése a valóságban. Szuper ötlet. :). Azt hiszem ma iszom is egy Heinekkent...

…. és végül, de nem utolsó sorban, pénteken ismerkedtünk is egymással, második évfolyam tajgai, és a Kürtös csapatból aki el tudott jönni. Köszönjük, hogy ott voltatok, nagyon jó este volt! Alig várjuk a közös estet a ’veterán’ első csoporttal :)!

Tavaszodik

Itt a tavasz végre (akármilyen hideg is volt Húsvétkor - Szigligeten még hópelyhek is leskelődtek)!
És itt az új Networks évfolyam is... és egy kicsit megújult a blog is. Reméljük, hogy nem bánjátok :).
Minden visszajelzést szívesen veszünk, hiszen azt már megtanultuk, hogy a kétirányú kommunikációé a jövő.

Mindenki írását szívesen fogadjuk, aki esetleg nincs a  szerkesztő csapatban, de megihleti egy-egy előadás, az ne kössön csomót a tollára. Meghívunk írónak, posztolhatod a saját írásodat, és egy kicsit a blog-bejegyzés szerkesztésébe is belepillanthatsz. Ha nincs ehhez kedved, akkor meg csak küldd el nekünk.

Szép tavaszt mindenkinek!

WOM – Szóbeszéd marketing, azaz a 21. Század népmeséi

A nagypénteki első előadónk Berényi Konrád volt, akinek a nevével a legtöbb marketinges találkozott már, de aki esetleg még nem futott bele, az az online marketing blogon olvashat tőle hasznos írásokat.

Elmondta, hogy az ügyfélközpontú marketing egy szemléletváltás következménye. Marketingesként ma már nem az az elsődleges célunk, hogy terméket sózzunk rá az ügyfelünkre, hanem az, hogy belőle elégedett ügyfél váljék - hiszen az ügyféllétra legalsó fokán is ők állnak. A visszatérő és az elkötelezett ügyfél sem kevésbé fontos számunkra, de az "evangelista" az, aki igazán érdekes lehetőségeket jelent. De milyen is az evangelista ügyfél? Terjeszti az igét rólunk, mint Jézus tanítványai tették ezt annak idején :) (Amikor idáig jutottunk, Konrád egy kérdéssel hozta zavarba hozta hallgatóit. Vajon lehet-e még az evangelistánál is jobb ügyfél? Kérdése önmagában is előrejelezte, hogy valamit még tartogat nekünk ez az előadás.) A felelős ügyfél az, aki ügyféllétránk csúcsán trónolva a cégünk számára legfontosabb küldetést teljesíti be. Mitől is válik felelőssé egy ügyfél? Ha ő úgy érzi, hogy számára vagyunk olyan fontosak, hogy ne csak terjessze szolgáltatásunk, termékünk hírét, hanem önkéntes képviselőként meg is védi azt. Már az evangelista ügyfélnél az Apple jött elő példának - hiszen tényleg: legtöbben, akik Apple terméket használtunk, már terjesztjük is az igét. (Jómagam is éppen egy iMacen gépelve ezt a bejegyzést, szívesen ajánlom és ajánlottam is már másoknak is az Apple termékeket, miközben nekem is egyre jobban és jobban válnak mindennapjaim részévé.)

A felelős ügyfélviselkedés pedig akkor figyelhető meg, ha például bárki elkezdi szidni például az Apple termékeket az online közösségi térben,akkor rögtön felbukkan jónéhány felelős Apple-ügyfél, aki megvédi a azokat. Mi kell ahhoz, hogy ilyen ügyfélkörünk legyen? Az Applenél sem volt elég önmagában a termék minősége, ezért tudatosan fel is építették ezt - az első céges evangelista Guy Kawasaki volt .

Kik az aktív ügyfeleink? Miről ismerjük meg őket? Ők a véleményvezérek, akiknek van véleménye és azt meg is osztják. Tudnak befolyásolni, de mi is befolyásolhatjuk Őket.

A szóbeszéd akár 30-60 százalékkal is gyorsabban képes terjedni, mint bármilyen más csatornán közölt információ - no de az sem mindegy azért, hogy ki mondja :) A rossz hírek akár hétszer olyan gyorsan is terjedhetnek mint a jó hírek - sajnos. De mitől is terjed a hír? Mi érdekes? Mit és miért osztunk meg akár mi magunk is? Akkor tudunk a hírek részeseivé válni, akkor osztjuk meg azokat, ha érzelmeket váltanak ki. És hogy milyen szóbeszéd-marketing opcióink vannak? A buzztól az értékelő marketingig vette végig Konrád a lehetőségeket. Megtudhattuk, miért is olyan nehéz jó vírusmarketinget előállítani. (Ha még magunk nem futottunk volna bele hasonló kudarcba, vagyis hogy nagy lelkesen kitaláltuk, vagy akár le is gyártottuk a kampányt és a kész terméket látva jöttünk rá, hogy ez nem hogy vírusként nem fog terjedni, hanem kimondottan erőltetett lenne és ama nagy lendülettel mellyel elkészítettük a fiók legmélyére süllyesztettük, hogy még az enyészet se találjon rá...)

Visszakanyarodva az előadás kezdetéhez, a marketing szemléletváltás és a szóbeszéd marketing felismerése, hogy a boldog ügyfél a legjobb ajánlólevél....

Puskás Kata Szidónia

Az üzenet Én vagyok

Fehér Katalin

Az üzenet Én vagyok

A címet magamtól loptam (legyen itt kapcsolódás egy másik lopási esetre a blogon, bár csak a "lopás" szó ürügyén, lásd kabátlopás blogbejegyzés). Ezzel a címmel egy McLuhan-konferencián próbáltam gondolatokat ébreszteni a résztvevők fejében. A téma erőteljesen szivárog nemzetközi irányból, s itthon is megtalálja lassan a helyét. Most pedig elvileg a Kürt Networks képzésének blogjában is.

És honnan is indul a történet. Egy McLuhan nevű kanadai médiatudós, aki a hatvanas években már megálmodta a globális falut, egy egyszerű egyenlettel nemcsak beírta magát a médiatörténetbe, hanem olyan mennyiségű hivatkozást is értelmezést generált, amire a társadalomtudományban kevesen képesek.

Mi is ez az egyenlet? Hogyan lehet médiára egyenletet írni? Hát így:

„a média maga az üzenet” (medium is the message).

Olyan mondat ez, amit jó ízlelgetni, átgondolni. Mikor tanítom ezt az egy mondatot (igen hálás dolog összetettsége okán), mindig újabb és újabb, aktuális és friss példák jutnak eszembe.

Újmédia-kutatóként és egy nemzetközi McLuhan Emlékkonferenciára készülve elgondolkoztam. Gyanítottam, hogy az egyenletről sok szó esik majd, ahogyan annak hivatkozásairól, és a hivatkozások hivatkozásairól is (aki látta a Bryan életét, egy másik képlet szerint folytathatja). Ez már a kutatóknál alapprotokoll, sokszor csak kapkodom a fejem, mennyire.

Maradtam a „lecsupaszításnál”. Az egyenletre magára koncentráltam. És az új médiára. „Redesign” – gondoltam. Az egyenletben ki kell cserélni valamit. Kivettem a médiát és a helyére tettem az Én-t.

„Az üzenet Én vagyok” (The Message Is Me)

Az Én a webre költözött. Ha valaki nincs online, felmerül, hogy nem is létezik. S a kérdés, van-e olyan személy, aki egyáltalán nem lelhető fel online. Ki az, aki saját döntéssel marad háttérben és ki az, akinek például a munkaadója szabályozza.

A Me 1.0 még mindössze adat volt vagy szöveges üzenetsorok lenyomatában létezett, az azonosíthatóságot meghagyták maguknak az online megjelenő vállalatok, intézmények, márkák, az első bloggerek. Korábban a nicknevek, az anonimitás, a kísérletezés és voyerizmus jellemezte a webet. A dinamikus bővüléssel és a szolgáltatások átalakulásával a láthatóság és nevesítés, a kereshetőség és megtalálhatóság jelent meg. Kirajzolódott a digitális identitás, melynek lenyomatai „örökre” a merev lemezen maradnak.

A weben élünk, alkotunk, itt tudunk megfigyelni és itt figyelmek meg mások. Nem feltétlenül paranoid az ügy, mindenestre elgondolkoztató. Újradefiniálhatjuk magunkat aszerint, hogy a nyilvánosság előtt mennyire akarunk láthatóak lenni, milyen közösségekhez akarunk és nem akarunk tartozni. S azzal is üzenünk, ha online láthatóak vagyunk és azzal is, ha nem.

Ha a téma hosszabb változatban is érdekli a Tisztelt Blogolvasót, magyar nyelven márciustól lesz elérhető itt: Replika, 76. 2011/3. szám.*

* Mert (még) létezik a szerzői jog, s (még) nincs minden online.

©Fehér Katalin PhD

Budapest, 2012. február 19.

A messziről jött ember

Tudtuk, hogy ez egy kicsit másmilyen nap lesz, mint a megszokottak. Emiatt sajnáltam is azt a két későbbi előadót, akik pont ma jöttek ki megnézni, hogy milyen is ez a képzés. Még mondtam is nekik az elején, hogy hááát, jöhettek volna máskor, hogy lássák általában milyen klassz az egész és hogyan épülnek fel a napok... ehhez képest köszönték szépen nagyon az élményt, láthatóan rettenetesen élvezték a délutánt.

Úgy kezdődött, hogy előbb értem oda és egy amerikai akcentussal beszélő középkorú, jó megjelenésű fickó odajött hozzám bemutatkozni és rögtön beszélgetni velem. A szokásos magyaros mentalitással udvariasan beszélgettem vele, miközben szentségeltem magamban, hogy nem fogom tudni befejezni azt az e-mailt, amit a kezdésig el akartam küldeni. Emiatt a közvetlenkedő amerikás magyar miatt.

Hát így találkoztam először Horváth Lacival. Aki egy fél óra múlva Laci lett, egy óra elteltével egy olyan kollega, aki ugyan nem kishazánkban, hanem kint élte át az internet születését -és emiatt nyilván más dolgokkal találkozott-, de mégis úgy éreztem, mintha a szomszéd irodaházban lett volna végig. Másfél óra múlva egy olyan tapasztalt és nyitott online szakemberré vált a szememben, akit még jobban szerettem volna megismerni, két óra múlva már legalább három olyan axióma-jellegű mondatát írtam fel a kicsi füzetembe, amit naponta elő kéne venni a munkaidő elején és ennek fényében dolgozni végig a napot (...és bejelöltem a facebookon). Két és fél óra múlva pedig a közös csoportfotózáson magától értetődő volt, hogy magunk közé hívtuk, legyen velünk a tablón.

Nem igazán tudom leírni, miről beszélt. Inspirált, kedvet hozott, megint dolgozni akartam rég megunt projekteken. Beszélt ugyanarról, amiről mi már korábban, csak máshonnan nézve. Mesélt hatalmas melléfogásokról és véletlennek tűnő, szerencsés egybeesésekről. Mesélt egy iparág születéséről, konkrét példákkal, vicces anekdótákkal vagy a szomorú valósággal. Átéltünk vele a nagyvilágból hozott nagyon hasonló online kommunikációs eseményeket, mint itthon – mégis valahogy más léptékkel.

Egyszóval lassan 20 év tapasztalatát adta át lelkesen, őszintén, viccesen és ironikusan. És még tartalmas is volt.

Hogy mit írtam fel?

- itt a bukás egy stigma, Amerikában pedig “badge of honour”, a legnagyobb elismerés

- a cloud a tegnap - a social a ma - a platform pedig a holnap

- execution is everything

+1: A siker feltétele, hogy megjelenj!

... pl itt a KürtAkadémia Networks képzésén :) ugye

Kabátlopásba keveredtem

OK, akkor most a mindenki estéjét (2012. január 13, péntek) felborzoló kabátlopás ügyét elmesélem...

Röviden: Nem volt kabátlopás. :))

Hosszan: Megyek, venném fel a kabátom, hogy Radics Mátéval mehessünk haza. A sálam a helyén. De alatta egy másik kabát. Megborzongtam a hidegtől, ami kint vár majd… És el is szomorodtam, hogy a felségemtől nemrég kapott kabátomnak lába kélt.

Mint mérgezett egér rohangáltam a ruhatárban, ahol több hasonló kabát is van, de egyik sem az enyém... :(

Bent a teremben van egy olyasmi kabát, mint az enyém - hogy került ez ide, kérdem magamban -, de a zsebében nem a megfelelő kulcs. Ez Geyer Attila kabátja. Mondja Ő. (Hú de ciki, nyúlkálok más kabátjának a zsebében...)

Még mindig nincs meg a kabátom.

Sok-sok ismeretlen, furán öltözött ember. Bácsi hangú, szőrös karú szőke maca; fűszoknyás és száris lányok, lovagok és lovaginák...

Na, Máté mondja, írjunk SMS-t minden fiúnak, hátha véletlen felvette... 2 válasz jött. Végvári Imitől és Káli Gyuritól.

Káli Gyurinál volt egy megoldási javaslat, megkeresi azt a rendezvényszervező kolléganőjét, aki a helyszínt adta, és a szexi ápoló néni, rocker nagybácsival felszerelt rendezvény ügyeit intézi...

Addig Máté küld a lányoknak is egy üzenetet, mert hátha a srácok vezetnek, talán tudnak nekik is szólni; meg a networking is fontos, ugye?

Net works és jön is Gyuri kolléganője. Szól a főembernek...

Még pár perc és repül felénk egy angyal, akinél ott figyel a kabátom. Máté meg is örökítette ezt...

A sokkra felajánl egy italt, amit egy koccintással, az Angyalommal magamhoz is vettem.

És mindezt OKOStelefon nélkül nem is tudtuk volna megtenni... Így most először Máté már meg is közelíti az ingyenes havi 1000 elhasznált SMS-t.