2013. április 6., szombat

Ma sem voltam itt hiába


Borongós ez a  Nagypéntek, még a  kis vadóc nyuszi is kéz alá simul...

Éppen hogy kifújtam magamból a délelött rezüméjét, amikor Radványi Tibor előadásának kezdetén rögvest azon kezdtem mélázni, vajon a Facebook profilépítés „én márka” létrehozása a mi cégterületünkön mennyit segítene üzleti eredményességünk növelésében.

Vajon mennyi időt, energiát kellene arra fordítanom, hogy a Facebook jelenlétünk aktív legyen? 


Hogy előrébb pozicionáljam magunkat, aminek eredményeképpen üzleti partnereink akár akarnák, akár nem belénk “botlanának” nem az egyre szaporodó versenytársainkba. 
A facebook  egy olyan platform, ahol a céges oldalhoz is rendelkezésre állnak az ingyen használható függvények, komponensek, programok. 

A közösségi bővítmények használata nagyon egyszerű egy kis programozói súgással biztos meg tudom oldani az oldalunk felturbósítását.

Mostanában kezd honosodni a magyar nyelvű Linkedin!
Az pedig biztos sikert ígér, ha az ember a kezdettől indulva alkalmaz egy lehetőséget. 

 A Linkedin a Világ legnagyobb online üzleti, szakmai közössége és egyben a világ második legnagyobb social media platformja. 2013. február 27.-én a magyarországi tagság eléri a háromszázezres számot (forrás: Linkedin Ads )

 No ez persze nem jelenti még azt, hogy a magyar nyelvű linkedinenk azonnal nagyon jól fognak illeszkedni az angolul beszélő keresőkbe.

 Veszteni nem lehet rajtuk, Megpróbálni mindenképpen érdemes.
Tudom, hogy naponta figyelni kell, mérni és finomítani, de végülis ez negyedóránál nem több a mi esetünkben

Szóval én kedvet kaptam… ma már nem voltam itt hiába, az esti összejövetelről nem is beszélve, melyről egy röpke képpel emlékezem  :)





2013. március 28., csütörtök

Mi történt a kommunikációval?


Pár héttel ezelőtt nagyon lelkesen jelentkeztem a KürtNetworks 4. blogcsapatába,
és mára megszületett az első blogposzt!
Maroknyi csapatunk – a 4 jó csaj – minden héten kiragad majd egy témát,
ami szólhat rólunk – csajokról, aktuális minket érintő „adhoc” információkról.

Kezdjük is!
Miért blogol, twittel, csetel egy 12 éves - sutyiban lefekvés előtt, miközben bukásra áll matekból?
Igen, ez egy létező probléma – a „megnemértett tinik” valósága.
Az „Ő korában” nekem semmilyen technikai kütyüm nem volt, a tamagocsit és talán a walkmant leszámítva…Most pedig azt látjuk, hogy a felnövekvő 10-12 éves generáció tudja, hány karaktert írhat
a twitteren, és hogy kell bökni a facebook-on. Ez ám a networking valóság :)

Velük született az a hit, hogy wifi mindenhol van, a kötelező olvasmány vázlata letölthető, a beadandókat a Google írja meg, és már szervezik is a bulit egy újabb facebookcsoportban.
Nos, ez a pár éve még máshogy volt.
A kötelező olvasmányból kézzel írott olvasó napló készült, a beadandókat pedig fehér lapra sorvezetővel körmöltük…


Hogy mi változott?
Hétvégente -  a tinik most is a parkban lógnak, de mindenkinél van legalább 1 okos kütyü, telefon, ipad, ipod…amiről már nyomnak is egy check-int, hogy hol vannak.
Már nem hívják fel az összes barátot leegyeztetni az esti bulit, hanem eseményt hoznak létre a
Facebook-on, ahová 1 gombnyomással lehet jelezni részvételi szándékunkat.

Roppant mód átalakult a mindennapi kommunikációnk, valamennyi színtéren.
Bizonyos kommunikációs csatornák szerintem nagyon rossz irányba mennek,
vagy csak mi nem készültünk még fel rá?


Oldalakat tudnék még írni erről, de tőlem okosabb emberek már rég megtették, szóval
az első blogposzt megszületett – hajrá csajok! J

2012. december 7., péntek

Kommunikáció-evolúció


14 éves voltam, amikor 12 év várakozás után, lakótelepi lakásunkba, végre bevezették a tárcsázós piros telefont. Annyira béna voltam a „modern“ eszközhöz, hogy a húgomat kellett megkérnem (nem mertem beszélni), hogy kiderítse a Műjégpálya nyitvatartását. 

1991-ben kedvenc jóságos nagyanyám – Mimaki - köszönés nélkül költözött a mennyországba. 1994-ben egy flipes“, antennás Motorola mobiltelefonnal a kezemben menőztem. És ez a kis izé, alapjaiban változtatta meg a világot. 1997-re már nélkülözhetetlen munkaeszközöm lett. Nem sokkal utána már interneteztem – ablak a világra. Hamarosan már emailcímem volt. Persze, ennél előbb kezdődött az online-világ. De a halandó közép-kelet-európai embernek, kb. ez volt az online-időszámítás kezdete.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán és számtalanszor jut eszembe Mimaki. Ha látná! És ha látná, fel tudná-e fogni egyáltalán?! …Ha látná, hogy bringázás közben egy headsettel a fejemen rendezvényt szervezek, hogy a tengeren túlról, Ingriddel együtt borozunk-vacsorázunk-Skype-video-csetelünk

Elmesélem neki, hogy rákattantam az Ashtanga jógára. Gyorsan küldök neki egy Youtube linket, hogy miről is beszélek. Majd a Google maps-szel, jógastúdiót keresek neki, úgy, hogy még azt is megomondom, pontosan mikor, melyik órára, hová menjen, kit keressen – 3 sarokra a házuktól. Ok, kell egy jógamatrac is: beírom a Google-be, hogy „best yoga mat“, elolvasunk egy-két blogbejegyzést, hogy ki mit ajánl, majd az E-bay-n a legjobbat és legolcsóbbat  megrendeljük, free delivery. Ajtó a világra. Ha ezt Mimaki, az én hajlott hátú, bázakerettyei, fejkendős mamikám látná!

Közben az iPhone-ommal csinálok egy képet a kajámról, ami már messze nemcsak telefon…persze Instagrammal és postolom a facebookra. Lájkolják egyből vagy húszan. Jó éhesek lehetnek! Julian  Új-Zélandról postolja legújabb festményét. Nézem, kik hova csekkolnak be, hova mennek bulizni. Közben a wi-fin keresztül szól a Négy évszak. Ha ezt Mimaki látná! Ha ezt Vivaldi látná!

Amíg dumálunk, átfutom az Indexet. Megosztok néhány friss dolgot, véleményt a fácsén. Gyorsan kommentelek egy cikket. 1986-ban a Peresztrojka idején arra vágytam, bár csak megállítanának az utcán a TV-től és megkérdeznék, hogy mi a véleményem Gorbacsovról és a Glasznosztyról. Most megtehetem. Interaktív kommunikáció, végre! Ez egy másik világ, egy másik dimenzió. Online kommunikáció. Ó igen, én mindig idetartoztam, kezdetektől. Kapizsgálom ezt  a nyelvet, bizonyos területen elég jó a szókincsem, de van még mit tanulni… sőt, muszáj folyamatosan, nincs megállás. Vannak akik, nagyon profin nyomják, csak ámulok-bámulok…pl. a Kürt NET-WORKS előadói.


De ott a másik oldal:  van olyan, akinek nincs emailcíme, postán adja fel a csekkjeit, nem ismeri a facebookot, az online-bankolást és a weboldalt beboldalnak mondja. És most nem a Mimaki korúakra gondolok. Fiatal felnőttekre. Az új kor új analfabétái…Van olyan kifejezés már, hogy digitális analfabéta? Van. Vajon mi lesz velük? Képesek lesznek-e felzárkózni? Hogy fogják ügyeiket intézni 5 év múlva?
Csak az marad életben, aki változik a változással…fejlődik.
 Tetszik, nem tetszik: ez is a túlélés része.
Fénysebességgel változnak, fejlődnek az eszközök, a kommunikációs csatornák és a trendek. Vannak tendenciák, lehet manipulálni, de történhetnek meglepetések és csúszhatnak hibák a számításba... Vajon milyen eszközöket használunk majd 5 év múlva?

Hoppá, kicsit előre szaladtam. Azt senki nem tudja, hogy milyen formában, de  elképzelhető, hogy idén eljön a világvége. A maják megjósólták. Én csak egy módon tudnám elképzelni: az internet „zsinórját“ valaki kihúzza a konnektorból.

2012. november 28., szerda

Hogyan írjunk blogot?

Talán többek számára a csoportból ez már nem kérdés, hiszen túl vannak életük első blogbejegyzésén.   Néhány héttel ezelőtt, amikor lelkesen jelentkeztem a blogíró csoportba, azt gondoltam, mi sem könnyebb, mint csapatban nekiállni a feladatnak. Aztán kiderült, hát ez nem egészen így van. Rögtön szembe találtam magam az első akadállyal: hogyan lépjek be az oldalra? (Ha most mosolyogsz, megértem. Én is tudok nevetni néha magamon…) Na, és miről írjak? Ismerem-e annyira a csoportot, hogy tudjam, mi az, ami érdeklődésre tarthat számot? Kell-e ismernem egyáltalán? Vagy egyszerűen csak elég egy jó téma?
A blogolás mára már tinédzserkorba lépett, százmilliós tábora van világszerte. Némelyeknek egyfajta hobbi, a gondolatok „kiszórása” az univerzumba. Másoknak alternatív online marketing technika, s mint ilyen, a „potenciális” megszólításának intimebb formája. Bármiként tekintek is rá, tudok-e újat mondani a „hogyan írjuk” gondolatkörben?
A világ legolvasottabb bloggerei 7számjegyet elérő találattal büszkélkedhetnek. Hogyan érték ezt el? A téma triviálisan egyszerű, feltéve, hogy valaki szeretne ilyen magasságokba emelkedni: a munka, mindennapi élet problémái, kérdésköre. Valamely világnyelven.
A sikerhez hozzátartozik: a leírt gondolatokkal azonosulni lehet, mint a Dove hölgyekkel. Gondolat és tett, szavak és érzések összhangja. Bármi, ami így vagy úgy, de megérint. Nem kell tökéletesnek lenni. Hát ez jó, hiszen akkor nem kell a tutit csokorba gyűjtenem. Elég csak törekedni a jóra.
Nemcsak leglátogatottabb, de legjobb kategória is létezik tehát a blogoszférában.  Ez a blogolás egy másik aspektusa.
2012-ben a Best of Blogs, azaz a világ egyik legjobb blogja kitüntető elismerést egy iráni újságíró (Arash Sigarchit) zsebelte be az emberi jogok helyzetével foglalkozó írásaival.
Bárhonnan közelítjük is a témát, nem kerülhető meg az unalomig ismételgetett mondat: Content is King.
Hogy holnap mi lesz trendi? Blogolni vagy nem blogolni? Valószínűleg nem ez a kérdés.
Biztosan mondható, iszonyat sebességgel folytatódik majd az online és offline integráció, milliók csimpaszkodnak rá a különböző online platformokra, ezért az üzenő felületeken elhelyezett tartalmaknak ehetőnek, emészthetőnek kell lenni. A szemét senkinek sem kell. Releváns „üzenetek” kellenek, amire érdemes odafigyelni.
A hangsúly tehát a tartalmon és annak tálalásán, a hogyan-on van.
Véleményem szerint.


 

2012. június 8., péntek

Az ügynökségektől az IT-ig, hogy dolgozzunk együtt hatékonyabban…

Június első péntekjét Koralewsky Márk előadása nyitotta, amiben megpróbálta átadni nekünk azt, hogy mit is csinál egy ügynökség, az alcím is biztató volt hetvenen hetven félét. Végigkövethettünk egy teljes munkafolyamatot a brief beérkezésétől a végső visszacsatolásokig. Utána minden egyes ügynökségi pozícióról lerántotta a leplet, megtudhattuk, az account szerepét, hogy lássuk, az ügyfél kapcsolattartás mellett többek között a teljes belső projekt koordinálása, az elemzések, adminisztráció és még rengeteg minden az Ő kezében van. Jött a karmester a stratégiai tervező, aki például az ügyfelektől (azaz tőlünk) beérkező használhatatlan briefekből ír egy jó kreatív briefet, hisz nagyon sok múlhat azon, hogy a brief ne tartalmazzon önmagában máris ellentmondásokat (kamasz célcsoportnak ne a mi nyelvezetünkön akarjuk a kampány üzenetét meghatározni, mert lehet nem fogják rá felkapni a fejüket). Kiábrándítva minket elmondta,hogy a kreatív szövegíró sajnos nem egész nap füves cigiket sodorva elmélkedik az ötleteken, hanem értelmezve a briefet ha kell visszakérdez, kutató munkába vetve magát képbe kerül, ismerve nyelvünk helyeségének szabályzatát őrizve és védve azt szöveget ír. Ezek után a grafikusnak már "csak" rá kell hangolódnia a kampányra és megalkotni az első skicceket és  moodboardokat, hogy az ügyfél megérezhesse a feelingjét a leendő kampánytervnek és csak ha az ráharap valamelyikre akkor jönnek a draftok és csak ezután jöhet a finomhangolás és a vizuális véglegesítés.
Ha eddig azt gondoltuk volna, hogy a médiatervezés sima ügy most már bele láthattunk, hogy mennyi paramétert kell figyelembe venni természetesen a kiinduló pontot itt is a brief jelenti.
Megnézhettük, hogy Márk szerint milyen mix a "jó" kampányé. És persze ha kész az első médiaterv a mi (azaz az ügyfél) kéréseinek megfelelően kidolgozzák a "B" verziót :) Mint egy jó tőzsdei bróker igyekeznek nekünk a lehető legolcsóbban venni (és reméljük találunk olyat aki nem drágán akarja eladni).
És jött a gugli világa, sem seo, ppc hirdetések és persze megnéztük, hogy mit is analizálnak a weben és ezen adatok birtokában már üveggömbre vagy jóskártyára sincs szükségük, az elemzésekre támaszkodva mondják meg a tutit.
Elérkeztünk a social media managerig, de ahhoz, hogy megtudjuk, hogy azon kívül, hogy egész nap az FB-n lóg mit is csinál először újra definiálta nekünk a social mediat, ami meglepő módon valakinek munka is! amellett, hogy:
- Hoppe
- modernkori szájreklám
- ahol a barátaink vannak
- hírek rólunk, tőlünk
- hírek másoktól/ról
- szórakozás (nekünk)
Mint egy jó dj mixeli össze a szövegírástól az ütemezésig, az app tesztelésen át a teljes megvalósításig. Elérkeztünk ahhoz, amihez Márk szerint mindenki ért (miért van olyan területe a marketingnek amihez nem?) ez a webdesign és kiábrándított minket, hogy ez inkább iparos munka mint Van Goghi művészet, sok sok fúrással faragással. Sokan tán még a következő szót se ismertük, de Márk előre látóan készület és elmagyarázta nekünk ki is az UX designer? Aki formát és funkciót adva a gondolatoknak felhasználó központúan találja meg a megoldást.
Nagyon hasznos gyakorlati tanácsok következtek, vakmerőségre, újításra és tesztelgetésre
biztatva minket javasolta, hogy beszélgessünk minél többet az ügynökségekkel és várjuk el tőlük, hogy ha több ügynökségünk van akkor kezdjenek el együtt működni, hogy minket a lehető legjobban szolgáljanak ki - közösen. Kaptunk még néhány szempontot az ügynökség választáshoz is.

Kovach Anton a business vs IT prezentációjával, bemutatta nekünk, hogy aki esetleg eddig azt hitte volna, hogy az IT-val nehéz együtt dolgozni, az egyszerűen csak nem tud másképp gondolkozni és meglátni a másik nézőpontot. Nagyon hasznos és elgondolkodtató, hogy milyennek is gondoljuk a jó IT-s-t (itt igazán bemutathatta volna egy IT-s szemszögéből milyen a jó marketinges? ezt pótlólag is szívesen látnám, szívesen fejlődnék ebbe az irányba is : -) 
Anton cégeinek hosszú távon lojális ügyfeleinek listája is megmutatta nekünk, hogy a mai előadó is megérdemelten került a Kürt Networks szakértő előadó gárdájába. Megismerhettük az ABC (D) módszert ami segíthet nekünk abban, hogy kollegáink mikor mondanának fel a nehézségek miatt. Többször is rá kellett kérdeznie a legkülönbözőbb tárgyak definiálásának szempontjaira, mire jött a megfelelő kérdés, hogy „de milyen szempontból?” hisz nézhetjük valaminek a formáját, színét, más az árát nézné vagy a működés módját, de mindegy, hogy milyen szempontrendszer szerint definiálunk valamit. Az egyik legegyszerűbb példán levezetve, hogy az alma a szép piros gyümölcstől, az eredendő bűnön keresztül, az Apple termékeket de akkár Anton gyönyörű kislányát is jelentheti, szóval elég nehéz ezt az egyszerű szót meghatároznunk, alma alma, de milyen? Ráadásul minden szempont egyszerre igaz…
Változás és agilitás…. Ez az amire Anton szerint szükségünk van.
Mennyire más, amit a business oldal igényelne, és amit az IT megvalósítana? Csak az utolsó „ellentétpár” is sokatmondó: Hívjon, ha kérdése van… szemben a kérdezze meg van-e kérdésemmel… Árnyalatnyinak tűnő különbség és mégis totál félreértésekhez vezethet. A jó kapcsolat titkát is megtudhattuk J

Azt gondolom, hogy ennek a prezentációnak a lényegét nem csak az IT-vel hanem bármilyen kollegával de akár a saját párkapcsolatunkban is alkalmazhatjuk, mert nem mindegy ki milyen szemszögből nézi a dolgokat és minden kapcsolatban segít, ha a másik szemszögéből is megnézzük azt az almát….

2012. június 5., kedd

De szabadíts meg a gonosztól

Vajon hány troll kell ahhoz, hogy becsavarjon egy villanykörtét?

Tizenkettő.

Az egyik Orbánhoz hasonlítja, a másik szerint a körte inkább Gyurcsányra hasonlít, a harmadik szóba hozza Chuck Norrist, a negyedik rámutat az első három nyelvtani hibáira, az ötödik lerajzolja a folyamatot windows-os és apple-ös tervezésben, erre ráugrik még három és kommentháborút indít, a kilencedik értelmes dolgokat ír be - sajnos nem magyarul, amire a tizedik csupa nagybetűs kommentekkel reagál, amit a tizenegyedik (Justin Bieber avatarral és nick-kel) rossz néven vesz, majd a tizenkettedik - csak hogy a többieket lealázza, mintegy mellékesen - unottan becsavarja a körtét.

S vajon a NET-WORKS képzés hány hallgatója ragadja meg az alkalmat arra, hogy - amikor erre alkalom kínálkozik - azonnal saját etikai szintje és morális obligója alá ereszkedve, örömmel trollkodjon szét egy Facebookos beszélgetést?



 Az összes :) .. és ebben nincs is semmi különleges.

Szeszlér Vera vezetésével múlt pénteken a NET-WORKS csoport két olyan gyakorlatban vett részt, ahol egy fiktív közösségi kommunikációs krízishelyzet felvázolása után - három részre válva - trollok, angyalok és céges kommunikátorok feszültek egymásnak. A csoport Facebook oldalán levezényelt gyakorlatok húsz-húsz perc leforgása alatt 105 és 114 kommentet generáltak, azaz kb. 12 másodpercenként született új hozzászólás. Beszállt kívülről az előző évfolyam is - a trollok megállíthatatlanul szedték alkotóelemeire a helyzetet, az angyalok a maguk ártatlanságában próbálták védeni a céges főszereplőket .. akik pedig egyre feszültebben szerettek volna felülkerekedni a kommunikációs nyeregben. Sajnos sikertelenül - az övék volt a leghálátlanabb szerep, de cserébe megtapasztalhatták kicsiben, milyen az, amikor a közösségi kommunikációs Maelström  örvénye beszippantja a jó szándékúak hajóját.

A céges kommunikátori kilátástalanság mellett leszűrt tapasztalatként elhangzott a "trollkodni jó!" meglátás is. A csoport tagjai felszabadító hatásúként élték meg azt, amikor olyan alacsony szintű, szemellenzős beszólásokat ereszthettek meg, amikre amúgy nem pazarolnák a morális öblítőjüket .. (c) by Rejtő Jenő. Egy-két finomkodó kezdeti kérdés után (pl. "ugye letöröljük majd ezeket a hozzászólásokat?") belelendült mindenki és osztotta keményen a verbális-digitális pofonokat. Mert pofozkodni jó, pláne egy péntek délutánon, megértő és támogató közegben, ahol kicsit kinyújtózkodtunk, kicsit felfrissültünk, kicsit bekeményítettünk - és adtunk egymásnak a Facebookon.

Moral of the story? Bárkiből lehet troll. Bárkiből lehet aggódó céges kommunikátor. Bárki válhat angyallá a maga mit sem sejtő ártatlanságában. Helyzetfüggő nézőpontok ezek, amiket kikövetel magának minden induló közösségi kommunikációs krízis dinamikája, örvényszerű erőkkel szorítva a szereplőket székeikbe. Hullámvasút-pálya ez, amin a pályaőr teljesít legjobban, aki tizenkét kör után csendben hazamegy ebédelni vasárnap.

Tessék hát gyakorolni. 

Végvári Imre írása

Bónusznak pedig egy kedvcsináló cikk és egy videó: 
valamint


2012. június 3., vasárnap

Közösségi mozizás egy teljes napon át

Örültem, hogy el tudok menni a SuperSocial konferenciára annak ellenére, hogy pont egy napra esett a negyedéves tőzsdei videóink forgatásának napjával. Kicsit izgultam emiatt, és diszkréten a leghátsó sorba vonultam felkészülve, az esetleges sms-ek és e-mail kérdések megválaszolására.

Már az első percekben látszódott, hogy a konferencia alap koncepciója nagyon jó, de a kis magyar valóság aztán lehúzta ezt. Jópofa ötlet, hogy az egész konferenciát a QATAR főszponzor kedvéhez igazítva mint egy repülőút éljük át, de sajnos a légikisasszony hangját nem lehetett hallani, ami kisebb veszteség volt ahhoz képest, hogy a mozivásznon a felbontás miatt az oldalt futó tweetek, de a prezentációk is csak bogarászva, esetlegesen voltak olvashatóak. Az előadók nagyon vegyesek voltak. A született előadó zsenitől egészen a „de jó, hogy a moziban sötét van, nem látszik, ha szunyókálsz” típusú előadásig volt minden. Akit esetleg érdekel, a konferenciáról elolvashatja a tweeteket  vagy Berényi Konrád  postját.

Rögtön a felszállásnál Radisics Milán futtában megemlítette az új alkalmazásukat a SocialShopot amit az első közösségi webshopként definiáltak. Utána Kruzslicz Dávid mutatta be az I love rajongói oldalakat, hogy az alapötletet az I love Madrid oldalt látva csinálta meg és utána bővítették az oldal csoportot és megtudhattuk, hogy Magyarországnál is jobban szeretünk aludni, a legtöbb rajongót az I love alvás oldal gyűjtötte. Ezen az oldalon flashmobot is szerveztek, amire bár sehol máshol nem hirdették meg, több ezren eljöttek és a Mamutban délután kettőkor lefeküdtek aludni! :) Az Facebook oldalak után létrejött a Szeretlek Magyarország weboldala is. Ezekre az oldalakra a fotósok is örömmel teszik fel a képeiket, hiszen ilyen sok vissza jelzést sehol máshol nem kapnak, mint ezeken a felületeken. A következő előadás a tweetek szerint többekben kérdéses volt, inkább termék bemutató előadást hallhattunk az Agárdi pálinkáról , bár volt pár slide a közel 60 000-es Facebook oldalukról is. Ha megkaptuk volna a preziket, szívesen belinkelném ide az esettanulmányokat, ígérem ha hozzájutunk, utólag is igyekszem ezt pótolni. :) (A szerkesztés ideje alatt megérkezett a válasz: a felvett videók nyilvánosak lesznek, meglehet majd nézni őket.)

No, eddig azért azt éreztem, hogy lehet mégis csak be kéne mennem arra a délutáni forgatásra…

De elkezdett szépen felfelé ívelni az előadások íve szerencsére. :) Lévai Richárd  az RG studiótól több szektorból is hozott esett tanulmányokat, bemutatva egy regionális bank civil karácsonyi kampányát bár ahogy a posthoz keresem a linkeket felmerül bennem egy szakmai kérdés, szerencsés-e, ha egy kampányom külön FB oldalát többen like-olják, mint a Bank oldalát? A rajongókat gyúró Shop Builder alatt kicsit irigykedtem is, hogy mennyivel könnyebb termék marketinget csinálni, mint szolgáltatóként Facebook jelenlétet biztosítani. :) Összességében azt gondolom, hogy a jobb előadókat mi már hallhattuk az akadémián és ez jó. :) Köszönjük Imi!

Vöröss Leventét mindannyian ismerjük péntekről - péntekre összefutva vele, de az epres kancsók sikerével megint megmosolyogtatott és a tuti receptet is megismételte, amiben cica, kutyus vagy kisgyerek van ott tuti a siker!

A következő előadó helyében nem szerettem volna lenni, Badics Eszter a különböző X és Mega produkciók Telenoros szponzoraként adott elő arról, hogy különböző exkluzív tartalmakkal a műsorokból, illetve nyereményjátékokkal milyen sikereket értek el. Ami hálás téma lehetne ha…Siska Mátyás szavaival élve nem egy közléskényszeres hordával állna épp szemben. 

Ha a Hipernet, mint főszponzor hiperül működött volna a teremben, akkor lehet, hogy Eszter kérésére tényleg meg lett volna az a sokezredikhez hiányzó hatvan like, de ahogy az egyik tweetelő is írta így lehet inkább mínuszba mentek aznap…

Eddigi életem legzseniálisabb előadása Meichl Mátyásé volt az adobe-től az az igazi született előadó zseni, aki bármiről tud szórakoztatóan, jó humorral előadni szerintem. Megpróbálta még azt is humorral áthidalni, hogy a prezijéből szinte semmi nem látszott, pedig egy social suite szoftvercsomag bemutatásánál lehet nem hátrány ha látjuk milyen adatokat is nyerhetünk ki általa és ez mennyivel több mint amit az ingyenes statokból láthatunk.  A legfontosabb szerinte, hogy a tracking kódokat mindenhová építsük ám be :)

A következő előadás bennem, mint virsli rajongó azt a kérdést vetette fel, vajon a gyártó miért hiszi azt, hogy minket fogyasztókat érdekel, vagy megzavar, ha ők új csomagolást használnak? Vajon érdemes volt a Füstli virsli átcsomagolásáról kampányt indítani, majd erről eset tanulmányi prezentációt tartani? Ez este fél kilenckor mégis értelmet nyert, amikor a sarki szatócsnál kértem egy zacsi Füstlit ránéztem és megállapítottam, hogy jééééé, tényleg új a csomagolása, eddig észre se vettem. :)

Siska Matyi már tweetben is megállapította, hogy ebéd előtt, körülbelül egy órás csúszással előadni, no szép kis kihívás az élettől, de Ő lazán vette ezt az akadályt és számomra aki, 6 napja és hosszabban taglalva is hallhattam a Nescafé vs. 9gag sztorit is izgalmasan mesélte el, annak a pár napnak a történetét amely alatt a Nescafé marketingesei valószínűleg éveket öregedtek.

Pollner, azaz Pécsi Ferenc előadását nagyon vártam, de sajnos a technikának hála nem túl sokat hallhattam belőle… 

Pető Mátyás a Social Times fejlesztőjeként tűzkeresztségen esett át és élete első prezentációjában mesélt nekünk az OpenGraph appok fejlesztéséről. A SocialShop appot mutatta meg nekünk jobban.

Szabó Ákos a Think Digital-től arra a kérdésre kereste a választ előadásában, hogy mennyit érdemes költenünk cégként a Facebook-on, amire (előre várt sejtésem beigazolására) végül is nem adott egyértelmű választ. Rámutatott, a magyar Facebook oldalak legtöbbje még mindig csupán brand építésre, szóbeszéd marketingre használja a Facebook-ot, de vásárlási döntés meghozatalára, vásárlásra, újra vásárlásra nem. Szabályként azt állította fel, hogy ha egy cég ügyfeleinek 10%-a rajongója is a Facebook-on, akkor az már egy jó aránynak számít, és ha ezeknek a rajongóknak a 10%-a elkötelezett rajongó, akkor szintén elégedettek lehetünk. Hozzá tette, ezt az arányt nem könnyű elérni.

Utolsóként Wolf Gábor a Marketing Commandotól a saját márka építéséről tartott előadást, amit a már fáradt és a csúszás miatt nehezen koncentráló közönség kissé nehezen bírt végig ülni.

A nap zárásaként átadtak a GoldenLike díjakat, amely előtt Radisics Milán elmondta, sajnos sokakat ki kellett zárni a versenyből, mert megsértették a Facebook egyes szabályait.

Hasznos nap volt, gondolatébresztő. Bár a konferencia alcímeként feltüntetett „Mindenki Facebookozik, de hol a pénz?” kérdésre csak félig-meddig kaptunk, vagy lehet választ adni…

A SuperSocialnek pedig drukkolok, hogy harmadik alkalommal még színvonalasabb és szakmaibb rendezéssel és tartalommal kerüljön majd megrendezésre, én ott leszek, hogy megnézzem és Ti? :)