Karafiáth
Balázs Social Design témában tartott előadását hallgatva
elgondolkodtam azon, mégis hány cégnek, szervezetnek van erre büdzséje, a
változások elindításához elég befolyása és sávszélessége? Mert ilyet csak
nagyban érdemes játszani. (Bár Balázs ezzel biztos vitatkozna. ) Aztán az
előadást követő hétvégén meg is érkezett a válasz: ORF (Österreichischer
Rundfunk).
A Culture Design művelői szerint tartós társadalmi változást
kultúraváltással lehet elérni. Ehhez pedig mémek terjesztésével kell
megváltoztatni a jelenlegi beidegződéseket. A Culture Design tehát a kollektív
felfogás megváltoztatásáról szól. Ehhez olyan hatásos, önfenntartó és
hatékonyan terjedő mémeket kell kreálni, melyek a változás iránti törekvésünket
támogatni tudják: Conchita
Wurst
Most hogy lecsengett az Euroviziós Dalfesztivál nyertese
körüli összeurópai hisztéria, és mindenki ízlése és nyitottsága szerint kiélte
posztoló hajlamait, fel merem vetni a kérdést: minek is voltunk tulajdonképpen
tanúi?
És itt vonatkoztassunk el a produkciótól, sőt magától
Conchita Wursttól is egy kicsit. Önkifejezés, polgárpukkasztás, erkölcsi
métely, sokféle jelzővel illethető a jelenség, de számomra inkább az volt érdekes,
ahogy kibontakozott belőle egy átütő mém.
Hamar egyértelművé vált, hogy nem önjelölt polgárpukkasztás
volt. Az ORF felvállalta és delegálta őt
Ausztria képviseletére. Szavazatvadász,
nézettséghajhász megfontolásból? Lehet. Elég kockázatos döntés, mert az elsöprő
társadalmi vihar borítékolható volt. Rosszabbul is kijöhettek volna belőle.
Persze a kríziskommunikáció is egy lehetőség a nézőszám növelésére.
Szerintem bátor döntés volt, bedobott a közbeszédbe egy
olyan témát, ami kockázatos és ingoványos vizekre vihet. Mennyire volt előre megfontolt
ez a jelölés, milyen messzebbre mutató célja volt ezzel az ORF-nek? Az biztos,
hogy ez a mém pán-európai méretben égett bele mindenkinek a memetikai
állományába. Akkor ez már itt Culture Design?
Ahogy teltek a napok a döntő után, egyre inkább erősödött
bennem ez az érzés. Sikerült az évszázad
egyik legmegosztóbb társadalmi vitáját beemelni a közbeszédbe. Tekintve a téma súlyát megkockáztatom, hogy
ez egy ORF-en is túlmutató kezdeményezés és ennél szélesebb társadalmi erő áll
mögötte. Mert a toleranciát nyíltan
támogató osztrák liberális, baloldali pártok mellett még a szélsőjobboldal sem
engedhette meg magának, hogy visszafogottan bár, de ne gratuláljon a nyertesnek,
aki 48 év után elhozta Ausztriának az első helyezést a Dalfesztiválról. Gratulált az államelnök, sőt, sajtóhírek
szerint a bécsi érsek is, kiemelve, hogy valós és jelentős téma a tolerancia a melegekkel
szemben, mert emberként ugyanúgy megérdemlik a tiszteletet, mint bárki más.
Ezek
mind spontán reakciók lettek volna? Tekintve Tom Neuwirth alias
Conchita gondosan
felépített további fellépéseit, nem hiszem. Life Ball Gála a bécsi
Hofburgban, amely az életet ünnepli és az AIDS elleni küzdelmet támogatja az
osztrák államelnök védnöksége alatt. Megjelent
a Cannes-i filmfesztivál AIDS ellenes
jótékonysági bálján is, a fesztivál vörös szőnyegéről ismert számos nemzetközi
celeb társaságában.
Megállnak itt? Hagyják elülni a felvert hullámokat? Ebben a
szépen kerekedő Culture Design történetben mi lesz a következő lépés? Ki és milyen mém gyárat üzemeltet annak
érdekében, hogy olyan széles és egyben mélyreható változásokat tudjon elérni az
évezredes kulturális berögződéseinkben, hogy abból egyszer valós társadalmi
változás, a (mindenféle) másság iránti feltétel nélküli tolerancia legyen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése