Közösségi Kalandozások

A városi dugóban az a jó, hogy mindenkinek dugó.. . s mivel a Kürt Budaörsön van és a legtöbb előadó még nem költözött be az Akadémiára… együtt kalandozunk egérutat keresve … és együtt is késünk.

Mai témák: közösségi tartalom menedzselése, közösségi PR, mit csinál egy online ügynökség. Ami nekem most közel egy hét elteltével, letisztulva megmaradt: ugyanúgy kell és ugyanazt, mint amikor nem voltak közösségi site-ok, nem volt internet, google és a csatorna a valós szennyvízelvezetőt jelentette… bár sokszor jól jönne egy ilyen ebben a zűrzavaros, információkkal teli cyber világában is. Ami új: minden sokkal gyorsabban jön létre, majd tűnik el a süllyesztőben, ha nem vagyunk résen. Ami nem maradhat el a tudatos gondolkozás, a világos stratégia, konkurenciafigyelés, megfelelő kommunikáció előtte, közben s utána.

Miért hozunk létre pl. egy facebook oldalt? Mit szeretnénk elérni vele? Mit szeretnénk kommunikálni? Mindezt hogyan, milyen szavakkal, szófordulatokkal. El kell fogadni ebben a nagy információ áradatban az embereket egyre nehezebb lekötni. Folyamatosan kapcsolatban kell lenni velük, jól működnek a képek, látványos fotók, a szöveg agitáljon, mindenképpen ösztönözzön további lépésre. S ne feledjük a kis gonosz manókat, a trollokat. Vészforgatókönyv nélkül el se kezd, mert amit hetekig építgettél, egy nap alatt dőlhet össze.

PR régen és ma: régen az egyetlen kérdés az volt ki ismer több újságírót, aztán uccu szervezzünk egy sajtótájékoztatót, jó esetben az újságíró erről írt valóban egy sajtóközleményt és nem akarta eladni neked a múlt heti műtrágya hasznosításról szóló sajtótájékoztató anyagát miután te pereskedhetsz és védheted az igazadat, hogy az nem ugyanaz, egy szót változtatott benne…  Ettől függetlenül nekem jó emlékezni arra, amikor eljöttek hozzánk és papírt, tollat használva raktuk össze a havi sajtóanyagot, és valóban voltak köztük olyanok, akik jót írtak és jókor. Ma: fű, fa virág újságíró pontosabban tartalomgyártó s egyre jobban „csak”nagy közösségekben gondolkozunk, ahol megjelennek az alfajok: véleményvezérek, blog írok vagy egyszerűen csak valaki a cégtől vagy éppen egy ügynökség van a háttérben. Tanács: az olvasó mindig tudja, ki van a kommunikáció mögött. Szerintem most is van, aki nagyon jól ír, csak sokkal nagyobb a színtér, sokkal több a játékos, nehéz kitűnni. S ami a mai világban a technika eszközeivel könnyebb: célcsoport specifikusan szórni az észt… amit,mint tudjuk nem osztanak minden sarkon. Így ha valamit el is rontunk, lássuk be, legyünk őszinték… mondta Ákos és szerintem igaza volt.

Na és akkor mit csinál egy online ügynökség? Hát szerintem nem írom le. Nem mondom, hogy  egyáltalán nem volt hasznos az előadás annak, aki még életében nem találkozott ügynökséggel (tegye fel a kezét, aki ilyen betegségben szenved ! Senki? Akkor nyugodtan mondhatjuk sok haszna nem volt, érdekesnek meg semmiképpen nem volt az. Ha valaki logikusan gondolkozik szerintem az is tudta, amit hallottunk. Viszont kis vitát elindított Móni, ez tetszett, a csapat fel is ébredt, indult a parázs vita: hol vannak a magyar kreatívok, miért mindig csak nemzetközi példákkal jönnek az előadók. Pro kontra repkedtek a vélemények…őszintén…mindenben van igazság. De abban is, merjünk kreatívok lenni, mások lenni, újítani még akkor is, amikor újra és újra törögetik a szárnyainkat, nemcsak azért hogy kitűnjünk a tömegből, hanem hogy ne olvadjunk bele majd el mindig másra vagy külső körülményekre hivatkozva. Merjünk kalandozni! Én meg ma sokat írtam, kép elmarad…