A mobilok, mobil alkalmazások és én…

Hallgattam az előadásokat és rájöttem, hogy ugyan érdekelnek az újdonságok és fogékony vagyok az új dolgokra, de a mobiltelefonoknál ez nem teljesen így van.

Az első mobiltelefonokhoz kapcsolódó emlékem az a fél tégla nagyságú szerkezet, amelynek antennáját ki lehet hajtani. Nagy kincs volt, a cég adta és nem nyúlhattam hozzá...

A második mobiltelefon a sajátom volt és még mindig megvan. Az volt a jó benne, hogy olyan pici volt, hogy eltűnt a tenyeremben.

Azután jött a Kánaán. Megvolt a kicsi készülék és kaptam egy Blackberryt internet hozzáférés nélkül, a cégtől. Ezzel beléptem az „okos” korszakba, csak nem tudtam használni a készülék „okosságát”, viszont visszatért a fél tégla feeling.

Azután munkahelyváltás következett így a Blackberry ment, a Sony jött.

Ezzel zene költözött az életembe. Amikor a zene eltávozott jött a Nokia korszak, amely azóta is tart. A Nokiám elkezdett beszélgetni a laptopommal, és már prezentációt is írhatok rajta és viszonylag formás is, így megmaradt kiegészítő munkaeszközként az okostelefon az életemben.

Pintér Róbert előadása alatt elgondolkoztam azon, hogy a környezetemben lévő korosztályok hogyan használják a mobiljukat és rájöttem a nyilvánvalóra, hogy nagy a szakadék. A nagyanyám még mindig nem lépett be a mobiltelefonnal rendelkezők táborába, mert még a vezetékes telefon is idegesíti. Pláne azon húzza fel magát, amikor még ilyen módon is értékesíteni akarnak neki valamit, ez hetekig meghatározza a családdal folytatott társalgásának tematikáját. Azután ott vannak a szüleim, az anyukám ezen a területen maradi – csak telefonál és sms-ezik. Az apukám csinál mindent, de a valóságban inkább a kipróbálók táborához sorolnám és nem a tudatos felhasználókéhoz. Az anyukám, meg a számla láttán átlép a házisárkányok táborába egy kis ideig, hogy egy hónap múlva ismét értesülhessünk apám mobilhasználati szokásairól. Azután ott a nővérem, a párja és az én párom ők is csak telefonálnak és sms-eznek minden másra szerintük ott a számítógép. Azután ott vannak a nálam fiatalabb kolléganők... Ők már csak úgy beszélgetnek velem, hogy hol a Twitteren, hol a Facebookon lógnak miközben ebédelünk és „beszélgetünk”. Ez a leghelyesebb csoportkép, amivel találkozni lehet! Amikor elkezdtem őket kérdezgetni, hogy a fentieken kívül milyen más alkalmazásokat használnak elég furcsán néztek rám, hogy mi bajom van?! Szerintük a net és a Facebook/Twitter kombináció bőven elég, miért töltsenek le pénzért minden féle dolgot, mikor a barátaik sem használják azokat így nincs miről beszélni.