Az ügynökségektől az IT-ig, hogy dolgozzunk együtt hatékonyabban…

Június első péntekjét Koralewsky Márk előadása nyitotta, amiben megpróbálta átadni nekünk azt, hogy mit is csinál egy ügynökség, az alcím is biztató volt hetvenen hetven félét. Végigkövethettünk egy teljes munkafolyamatot a brief beérkezésétől a végső visszacsatolásokig. Utána minden egyes ügynökségi pozícióról lerántotta a leplet, megtudhattuk, az account szerepét, hogy lássuk, az ügyfél kapcsolattartás mellett többek között a teljes belső projekt koordinálása, az elemzések, adminisztráció és még rengeteg minden az Ő kezében van. Jött a karmester a stratégiai tervező, aki például az ügyfelektől (azaz tőlünk) beérkező használhatatlan briefekből ír egy jó kreatív briefet, hisz nagyon sok múlhat azon, hogy a brief ne tartalmazzon önmagában máris ellentmondásokat (kamasz célcsoportnak ne a mi nyelvezetünkön akarjuk a kampány üzenetét meghatározni, mert lehet nem fogják rá felkapni a fejüket). Kiábrándítva minket elmondta,hogy a kreatív szövegíró sajnos nem egész nap füves cigiket sodorva elmélkedik az ötleteken, hanem értelmezve a briefet ha kell visszakérdez, kutató munkába vetve magát képbe kerül, ismerve nyelvünk helyeségének szabályzatát őrizve és védve azt szöveget ír. Ezek után a grafikusnak már "csak" rá kell hangolódnia a kampányra és megalkotni az első skicceket és  moodboardokat, hogy az ügyfél megérezhesse a feelingjét a leendő kampánytervnek és csak ha az ráharap valamelyikre akkor jönnek a draftok és csak ezután jöhet a finomhangolás és a vizuális véglegesítés.

Ha eddig azt gondoltuk volna, hogy a médiatervezés sima ügy most már bele láthattunk, hogy mennyi paramétert kell figyelembe venni természetesen a kiinduló pontot itt is a brief jelenti.

Megnézhettük, hogy Márk szerint milyen mix a "jó" kampányé. És persze ha kész az első médiaterv a mi (azaz az ügyfél) kéréseinek megfelelően kidolgozzák a "B" verziót :) Mint egy jó tőzsdei bróker igyekeznek nekünk a lehető legolcsóbban venni (és reméljük találunk olyat aki nem drágán akarja eladni).

És jött a gugli világa, sem seo, ppc hirdetések és persze megnéztük, hogy mit is analizálnak a weben és ezen adatok birtokában már üveggömbre vagy jóskártyára sincs szükségük, az elemzésekre támaszkodva mondják meg a tutit.

Elérkeztünk a social media managerig, de ahhoz, hogy megtudjuk, hogy azon kívül, hogy egész nap az FB-n lóg mit is csinál először újra definiálta nekünk a social mediat, ami meglepő módon valakinek munka is! amellett, hogy:

- Hoppe

- modernkori szájreklám

- ahol a barátaink vannak

- hírek rólunk, tőlünk

- hírek másoktól/ról

- szórakozás (nekünk)

Mint egy jó dj mixeli össze a szövegírástól az ütemezésig, az app tesztelésen át a teljes megvalósításig. Elérkeztünk ahhoz, amihez Márk szerint mindenki ért (miért van olyan területe a marketingnek amihez nem?) ez a webdesign és kiábrándított minket, hogy ez inkább iparos munka mint Van Goghi művészet, sok sok fúrással faragással. Sokan tán még a következő szót se ismertük, de Márk előre látóan készület és elmagyarázta nekünk ki is az UX designer? Aki formát és funkciót adva a gondolatoknak felhasználó központúan találja meg a megoldást.

Nagyon hasznos gyakorlati tanácsok következtek, vakmerőségre, újításra és tesztelgetésre

biztatva minket javasolta, hogy beszélgessünk minél többet az ügynökségekkel és várjuk el tőlük, hogy ha több ügynökségünk van akkor kezdjenek el együtt működni, hogy minket a lehető legjobban szolgáljanak ki - közösen. Kaptunk még néhány szempontot az ügynökség választáshoz is.

Kovach Anton a business vs IT prezentációjával, bemutatta nekünk, hogy aki esetleg eddig azt hitte volna, hogy az IT-val nehéz együtt dolgozni, az egyszerűen csak nem tud másképp gondolkozni és meglátni a másik nézőpontot. Nagyon hasznos és elgondolkodtató, hogy milyennek is gondoljuk a jó IT-s-t (itt igazán bemutathatta volna egy IT-s szemszögéből milyen a jó marketinges? ezt pótlólag is szívesen látnám, szívesen fejlődnék ebbe az irányba is : -) 

Anton cégeinek hosszú távon lojális ügyfeleinek listája is megmutatta nekünk, hogy a mai előadó is megérdemelten került a Kürt Networks szakértő előadó gárdájába. Megismerhettük az ABC (D) módszert ami segíthet nekünk abban, hogy kollegáink mikor mondanának fel a nehézségek miatt. Többször is rá kellett kérdeznie a legkülönbözőbb tárgyak definiálásának szempontjaira, mire jött a megfelelő kérdés, hogy „de milyen szempontból?” hisz nézhetjük valaminek a formáját, színét, más az árát nézné vagy a működés módját, de mindegy, hogy milyen szempontrendszer szerint definiálunk valamit. Az egyik legegyszerűbb példán levezetve, hogy az alma a szép piros gyümölcstől, az eredendő bűnön keresztül, az Apple termékeket de akkár Anton gyönyörű kislányát is jelentheti, szóval elég nehéz ezt az egyszerű szót meghatároznunk, alma alma, de milyen? Ráadásul minden szempont egyszerre igaz…

Változás és agilitás…. Ez az amire Anton szerint szükségünk van.

Mennyire más, amit a business oldal igényelne, és amit az IT megvalósítana? Csak az utolsó „ellentétpár” is sokatmondó: Hívjon, ha kérdése van… szemben a kérdezze meg van-e kérdésemmel… Árnyalatnyinak tűnő különbség és mégis totál félreértésekhez vezethet. A jó kapcsolat titkát is megtudhattuk J

Azt gondolom, hogy ennek a prezentációnak a lényegét nem csak az IT-vel hanem bármilyen kollegával de akár a saját párkapcsolatunkban is alkalmazhatjuk, mert nem mindegy ki milyen szemszögből nézi a dolgokat és minden kapcsolatban segít, ha a másik szemszögéből is megnézzük azt az almát….

De szabadíts meg a gonosztól

Vajon hány troll kell ahhoz, hogy becsavarjon egy villanykörtét?

Tizenkettő.

Az egyik Orbánhoz hasonlítja, a másik szerint a körte inkább Gyurcsányra hasonlít, a harmadik szóba hozza Chuck Norrist, a negyedik rámutat az első három nyelvtani hibáira, az ötödik lerajzolja a folyamatot windows-os és apple-ös tervezésben, erre ráugrik még három és kommentháborút indít, a kilencedik értelmes dolgokat ír be - sajnos nem magyarul, amire a tizedik csupa nagybetűs kommentekkel reagál, amit a tizenegyedik (Justin Bieber avatarral és nick-kel) rossz néven vesz, majd a tizenkettedik - csak hogy a többieket lealázza, mintegy mellékesen - unottan becsavarja a körtét.

S vajon a NET-WORKS képzés hány hallgatója ragadja meg az alkalmat arra, hogy - amikor erre alkalom kínálkozik - azonnal saját etikai szintje és morális obligója alá ereszkedve, örömmel trollkodjon szét egy Facebookos beszélgetést?

 Az összes :) .. és ebben nincs is semmi különleges.

Szeszlér Vera vezetésével múlt pénteken a NET-WORKS csoport két olyan gyakorlatban vett részt, ahol egy fiktív közösségi kommunikációs krízishelyzet felvázolása után - három részre válva - trollok, angyalok és céges kommunikátorok feszültek egymásnak. A csoport Facebook oldalán levezényelt gyakorlatok húsz-húsz perc leforgása alatt 105 és 114 kommentet generáltak, azaz kb. 12 másodpercenként született új hozzászólás. Beszállt kívülről az előző évfolyam is - a trollok megállíthatatlanul szedték alkotóelemeire a helyzetet, az angyalok a maguk ártatlanságában próbálták védeni a céges főszereplőket .. akik pedig egyre feszültebben szerettek volna felülkerekedni a kommunikációs nyeregben. Sajnos sikertelenül - az övék volt a leghálátlanabb szerep, de cserébe megtapasztalhatták kicsiben, milyen az, amikor a közösségi kommunikációs Maelström  örvénye beszippantja a jó szándékúak hajóját.

A céges kommunikátori kilátástalanság mellett leszűrt tapasztalatként elhangzott a "trollkodni jó!" meglátás is. A csoport tagjai felszabadító hatásúként élték meg azt, amikor olyan alacsony szintű, szemellenzős beszólásokat ereszthettek meg, amikre amúgy nem pazarolnák a morális öblítőjüket .. (c) by Rejtő Jenő. Egy-két finomkodó kezdeti kérdés után (pl. "ugye letöröljük majd ezeket a hozzászólásokat?") belelendült mindenki és osztotta keményen a verbális-digitális pofonokat. Mert pofozkodni jó, pláne egy péntek délutánon, megértő és támogató közegben, ahol kicsit kinyújtózkodtunk, kicsit felfrissültünk, kicsit bekeményítettünk - és adtunk egymásnak a Facebookon.

Moral of the story? Bárkiből lehet troll. Bárkiből lehet aggódó céges kommunikátor. Bárki válhat angyallá a maga mit sem sejtő ártatlanságában. Helyzetfüggő nézőpontok ezek, amiket kikövetel magának minden induló közösségi kommunikációs krízis dinamikája, örvényszerű erőkkel szorítva a szereplőket székeikbe. Hullámvasút-pálya ez, amin a pályaőr teljesít legjobban, aki tizenkét kör után csendben hazamegy ebédelni vasárnap.

Tessék hát gyakorolni. 

Végvári Imre írása

Bónusznak pedig egy kedvcsináló cikk és egy videó: 

A trollkodás négy alappillére, és 'Dr. Troll' (angolul)

valamint

egy izgalmas Ted-talks előadás arról, hogy hogyan lesz az emberekből szörny

Közösségi mozizás egy teljes napon át

Örültem, hogy el tudok menni a SuperSocial konferenciára annak ellenére, hogy pont egy napra esett a negyedéves tőzsdei videóink forgatásának napjával. Kicsit izgultam emiatt, és diszkréten a leghátsó sorba vonultam felkészülve, az esetleges sms-ek és e-mail kérdések megválaszolására.

Már az első percekben látszódott, hogy a konferencia alap koncepciója nagyon jó, de a kis magyar valóság aztán lehúzta ezt. Jópofa ötlet, hogy az egész konferenciát a QATAR főszponzor kedvéhez igazítva mint egy repülőút éljük át, de sajnos a légikisasszony hangját nem lehetett hallani, ami kisebb veszteség volt ahhoz képest, hogy a mozivásznon a felbontás miatt az oldalt futó tweetek, de a prezentációk is csak bogarászva, esetlegesen voltak olvashatóak. Az előadók nagyon vegyesek voltak. A született előadó zsenitől egészen a „de jó, hogy a moziban sötét van, nem látszik, ha szunyókálsz” típusú előadásig volt minden. Akit esetleg érdekel, a konferenciáról elolvashatja a tweeteket  vagy Berényi Konrád  postját.

Rögtön a felszállásnál Radisics Milán futtában megemlítette az új alkalmazásukat a SocialShopot amit az első közösségi webshopként definiáltak. Utána Kruzslicz Dávid mutatta be az I love rajongói oldalakat, hogy az alapötletet az I love Madrid oldalt látva csinálta meg és utána bővítették az oldal csoportot és megtudhattuk, hogy Magyarországnál is jobban szeretünk aludni, a legtöbb rajongót az I love alvás oldal gyűjtötte. Ezen az oldalon flashmobot is szerveztek, amire bár sehol máshol nem hirdették meg, több ezren eljöttek és a Mamutban délután kettőkor lefeküdtek aludni! :) Az Facebook oldalak után létrejött a Szeretlek Magyarország weboldala is. Ezekre az oldalakra a fotósok is örömmel teszik fel a képeiket, hiszen ilyen sok vissza jelzést sehol máshol nem kapnak, mint ezeken a felületeken. A következő előadás a tweetek szerint többekben kérdéses volt, inkább termék bemutató előadást hallhattunk az Agárdi pálinkáról , bár volt pár slide a közel 60 000-es Facebook oldalukról is. Ha megkaptuk volna a preziket, szívesen belinkelném ide az esettanulmányokat, ígérem ha hozzájutunk, utólag is igyekszem ezt pótolni. :) (A szerkesztés ideje alatt megérkezett a válasz: a felvett videók nyilvánosak lesznek, meglehet majd nézni őket.)

No, eddig azért azt éreztem, hogy lehet mégis csak be kéne mennem arra a délutáni forgatásra…

De elkezdett szépen felfelé ívelni az előadások íve szerencsére. :) Lévai Richárd  az RG studiótól több szektorból is hozott esett tanulmányokat, bemutatva egy regionális bank civil karácsonyi kampányát bár ahogy a posthoz keresem a linkeket felmerül bennem egy szakmai kérdés, szerencsés-e, ha egy kampányom külön FB oldalát többen like-olják, mint a Bank oldalát? A rajongókat gyúró Shop Builder alatt kicsit irigykedtem is, hogy mennyivel könnyebb termék marketinget csinálni, mint szolgáltatóként Facebook jelenlétet biztosítani. :) Összességében azt gondolom, hogy a jobb előadókat mi már hallhattuk az akadémián és ez jó. :) Köszönjük Imi!

Vöröss Leventét mindannyian ismerjük péntekről - péntekre összefutva vele, de az epres kancsók sikerével megint megmosolyogtatott és a tuti receptet is megismételte, amiben cica, kutyus vagy kisgyerek van ott tuti a siker!

A következő előadó helyében nem szerettem volna lenni, Badics Eszter a különböző X és Mega produkciók Telenoros szponzoraként adott elő arról, hogy különböző exkluzív tartalmakkal a műsorokból, illetve nyereményjátékokkal milyen sikereket értek el. Ami hálás téma lehetne ha…Siska Mátyás szavaival élve nem egy közléskényszeres hordával állna épp szemben. 

Ha a Hipernet, mint főszponzor hiperül működött volna a teremben, akkor lehet, hogy Eszter kérésére tényleg meg lett volna az a sokezredikhez hiányzó hatvan like, de ahogy az egyik tweetelő is írta így lehet inkább mínuszba mentek aznap…

Eddigi életem legzseniálisabb előadása Meichl Mátyásé volt az adobe-től az az igazi született előadó zseni, aki bármiről tud szórakoztatóan, jó humorral előadni szerintem. Megpróbálta még azt is humorral áthidalni, hogy a prezijéből szinte semmi nem látszott, pedig egy social suite szoftvercsomag bemutatásánál lehet nem hátrány ha látjuk milyen adatokat is nyerhetünk ki általa és ez mennyivel több mint amit az ingyenes statokból láthatunk.  A legfontosabb szerinte, hogy a tracking kódokat mindenhová építsük ám be :)

A következő előadás bennem, mint virsli rajongó azt a kérdést vetette fel, vajon a gyártó miért hiszi azt, hogy minket fogyasztókat érdekel, vagy megzavar, ha ők új csomagolást használnak? Vajon érdemes volt a Füstli virsli átcsomagolásáról kampányt indítani, majd erről eset tanulmányi prezentációt tartani? Ez este fél kilenckor mégis értelmet nyert, amikor a sarki szatócsnál kértem egy zacsi Füstlit ránéztem és megállapítottam, hogy jééééé, tényleg új a csomagolása, eddig észre se vettem. :)

Siska Matyi már tweetben is megállapította, hogy ebéd előtt, körülbelül egy órás csúszással előadni, no szép kis kihívás az élettől, de Ő lazán vette ezt az akadályt és számomra aki, 6 napja és hosszabban taglalva is hallhattam a Nescafé vs. 9gag sztorit is izgalmasan mesélte el, annak a pár napnak a történetét amely alatt a Nescafé marketingesei valószínűleg éveket öregedtek.

Pollner, azaz Pécsi Ferenc előadását nagyon vártam, de sajnos a technikának hála nem túl sokat hallhattam belőle… 

Pető Mátyás a Social Times fejlesztőjeként tűzkeresztségen esett át és élete első prezentációjában mesélt nekünk az OpenGraph appok fejlesztéséről. A SocialShop appot mutatta meg nekünk jobban.

Szabó Ákos a Think Digital-től arra a kérdésre kereste a választ előadásában, hogy mennyit érdemes költenünk cégként a Facebook-on, amire (előre várt sejtésem beigazolására) végül is nem adott egyértelmű választ. Rámutatott, a magyar Facebook oldalak legtöbbje még mindig csupán brand építésre, szóbeszéd marketingre használja a Facebook-ot, de vásárlási döntés meghozatalára, vásárlásra, újra vásárlásra nem. Szabályként azt állította fel, hogy ha egy cég ügyfeleinek 10%-a rajongója is a Facebook-on, akkor az már egy jó aránynak számít, és ha ezeknek a rajongóknak a 10%-a elkötelezett rajongó, akkor szintén elégedettek lehetünk. Hozzá tette, ezt az arányt nem könnyű elérni.

Utolsóként Wolf Gábor a Marketing Commandotól a saját márka építéséről tartott előadást, amit a már fáradt és a csúszás miatt nehezen koncentráló közönség kissé nehezen bírt végig ülni.

A nap zárásaként átadtak a GoldenLike díjakat, amely előtt Radisics Milán elmondta, sajnos sokakat ki kellett zárni a versenyből, mert megsértették a Facebook egyes szabályait.

Hasznos nap volt, gondolatébresztő. Bár a konferencia alcímeként feltüntetett „Mindenki Facebookozik, de hol a pénz?” kérdésre csak félig-meddig kaptunk, vagy lehet választ adni…

A SuperSocialnek pedig drukkolok, hogy harmadik alkalommal még színvonalasabb és szakmaibb rendezéssel és tartalommal kerüljön majd megrendezésre, én ott leszek, hogy megnézzem és Ti? :)

Nescafé vs. 9GAG - avagy egy közösségi kampányból bármi lehet

Biás Csongor írása

“Egy kávézásból bármi lehet”, hirdette a Nescafé tavaly év végén futott promóciója. A kampányból kibontakozó ügy tükrében a szlogen rendkívül találó, történt ugyanis, hogy a Facebook-on szervezett nyereményjáték nem várt fordulatot vett, és abból egy nemzetközi visszhangot kapó krízis eszkalálódott.

A story több szempontból is rendkívül tanulságos. Egyfelől benne van a “like-gyűjtő” játékok anomáliája és azok kétes kimenetele. Másfelől megmutatja az online közösségek elvakult erejét, ami képes felülírni egy korrekten megfogalmazott szabályzat szavait. Végül, de nem utolsó sorban jól példázza a közösségi média megváltozott terepviszonyait, ahol az események hatványozott sebességgel pörögnek. Az eset sokoldalúsága miatt fontosnak tartom, hogy fél év távlatából is foglalkozzunk az üggyel, amelyből minden kommunikációs szakember tanulhat. Szerencsésnek mondhatják magukat, akik május 25.-én ellátogattak a Net-Works képzés nyílt napjára, mert az egyik lehető legautentikusabb forrásból, Siska Mátyás előadásából ismerhették meg ezt a hihetetlen történetet. Mátyás - a Merlin Communications értékesítési vezetője - volt a felelős a már kirobbant krízis kezelésére irányuló stratégia kidolgozásáért, az ő megfogalmazásában a “romok eltakarításért”. De mielőtt ennyire előre szaladnánk, nézzük meg mi történt!

A hírhedtté vált “3in1 Effekt” promó alapvetően egy zseniális ötlet köré szerveződött. Az alapkoncepciót a már említett szlogen fogalmazta meg, miszerint egy kávézásból bármi lehet, többek közt világmegváltó ötletek születhetnek. A felhasználókat arra kérték, hogy egy 1 perces videóban mutassák be ötleteiket, amik közül a kampány végén 5 nyertest hirdetnek, és azok megvalósítását 1-1 millió Ft-tal támogatják. A Nescafé Hungary elsősorban kreatív, fiatalos projekteket várt, a játék szabályzatában is leszögezték: az öncélú, jótékonysági, karitatív jellegű pályaműveket kizárják. A szabályzat pontosan tisztázta a játék menetét is, a pályázóknak 20 “like”-ot kellett összegyűjteniük, nem többet, legjobb 30-ba kerülésükről pedig egy zsűri döntött. Végül a shortlistre került projektek közül öt nyertest hirdettek, kettőt a közönség szavazatai alapján és hármat a zsűri választott ki. Érezhető, hogy a játék menete kissé bonyolult, zavaros. A szándék valószínűleg az volt, hogy minőségi, a kampány céljaival összeegyeztethető pályaművek kerüljenek a döntőbe, és a Like gyüjtő csoportok ne köphessenek bele a levesbe, ahogy ez megtörtént sok szavazatgyűjtő játékkal, többek közt egy Nikon kampánnyal. Szép elképzelés volt, de sajnos ez a zűrzavar adott teret a krízis kibontakozásának. Ahogy Mátyás mondta, “a közösségi médiában szervezett játékokat 80-as IQ-ra kell tervezni”, mert ha nem így teszünk, a félreértések garantáltak.

Szolnoki János - az egyik pályázó - egy megható videóval indult el a versenyen, amiben mozgássérült kisöccsét mutatja be, és elmondja, hogy a nyereményből szeretne egy felejthetetlen születésnapot rendezni neki. A pályamű több mint 47.000 szavazatot kapott, többet, mint ahány rajongóval a Nescafé Hungary Facebook oldala rendelkezett. Szolnoki hatásos videót rakott össze, de ezt a rengeteg szavazatot nem ezzel szerezte, hanem egy sokkal ügyesebb húzással. Egy nagyon jól átgondolt üzenetet tett közzé a 9GAG oldalán. Az ott megszokott stílusban, mémesítve mesélte el a történetét, és megkérte a közösség tagjait, hogy szavazzanak rá, mert ha ő kapja a legtöbb szavazatot, nyerni fog, ami valóságos “csoda” lenne öccsének. A szavazatok függvényében garantált nyeremény egy hamis információ volt, amivel félrevezette az online közösséget, és megteremtette a későbbi felháborodás alapját. Ezt és a lájkok beérkezését követően Szolnoki közzétett egy másik üzenetet is, amiben megköszönte a segítségét és leírta, hogy nem érti miért, de kizárták, ami egy újabb ferdítés volt, hiszen csak szimplán nem juttatta tovább a zsűri. Ez akkora indulatokat szült, hogy egy valódi “troll hadsereg” indult pusztító útjára, negatív bejegyzésekkel elárasztva a Nescafé Hungary-, a nemzetközi Nestlé-, sőt még a CNN Facebook oldalát is. Létrejött egy “9GAG Army” nevű Facebook oldal is, ahol a felhasználók szisztematikusan instruálták egymást, a minél hatékonyabb spamelést támogatva. Még a Nescafé Youtube videói alatt is megjelentek az üggyel kapcsolatos negatív tartalmak. Több online médium - többek közt a Subba, a Social Times és az Index - is közölte a hírt, sokan Szolnoki tartalmi csúsztatásaival együtt.

A Nescafé aránylag gyorsan reagált, felvették a kapcsolatot Szolnokival, aki megértést tanúsított, és elmondta, tisztában van azzal, hogy nem történt szabálytalanság. A márka a Facebook oldalán ezt le is írta egy posztban, és korrekten közölte, hogy mi, miért történt. A feldühödött tömeg azonban immúnis volt a racionális érvekkel szemben, és a háború tovább folytatódott. A márka ekkor bízta meg a Merlin Communications-t, hogy hozza helyre az eldurvult helyzetet. Végül sikerült egy nagyon elegáns megoldást találni a problémára, a széles támogatásra való tekintettel 1 millió Ft-ot adományoztak a Pető Intézetnek, ahol János öccse személyre szabott kezelésben részesülhet. Közben Szolnoki a 9GAG Army oldalon próbálta nyugtatni a közösséget, megosztotta velük a megállapodás részleteit, sőt megkérte őket, hogy 1-2 jó szóval támogassák a márkát. A felajánlás hatására villámcsapásszerűen változott pozitív irányba a beszélgetés, a bojkottáló tömeg megenyhült, és újra imádni kezdte a Nescafé-t. Az Nescafé Hungary Facebook oldalán a mai napig elérhető a megállapodásról szóló nyilatkozat, aminek az volt a szerepe, hogy az oldalra tévedő, nem update-elt trolloknak az arcába lehessen nyomni, hogy a háború véget ért. A koncepció remekül működött, a kósza negatív vélemények íróit könnyen le lehetett szerelni ezzel a tartalommal, és akinek egyszer válaszoltak az többet nem tért vissza az oldalra.

Összeségében ennek a krízisnek nem kellett volna megtörténnie, érthetetlen, hogy hogy lehetett elmenni 47k szavazat mellett, ennyi ember nem tűnik csak úgy el. A krízis kirobbanásában több körülmény is közrejátszódott többek közt közelgő ünnepek hatására, az emberek fogékonyabbak voltak az emocionális tartalmakra. Emellett tudni kell a Facebook oldal összegyűlt rajongóiról, hogy nem alkottak valódi, a márkával elkötelezett közösséget. Az oldal anno egy másik promóció - a Kávéfarm - támogatására jött létre, és a nyereményjátékokban szocializálódott rajongók nem álltak ki a márka védelmében. Viszont a baj kirobbanása után hatékony volt a kríziskezelés:  sikerült úgy megoldani a helyzetet, hogy a márka nem engedett a promóció eredeti céljából, megtalálta a lehetőséget a krízisben, és azt egy ügyes CSR tevékenységgé alakította. Az kétségtelen, hogy ez egy krízis volt, de okozott károk mértéke már kérdésesebb. A helyzet komolyságát semmiképp nem lehet elbagatellizálni, de érdemes belegondolni, hogy kikből állt ez a masszív, háborgó tömeg. Bár a negatív szóbeszéd kétségtelenül árthat a reputációnak, de kik beszéltek az esetről? Egy nemzetközi troll sereg releváns a Nescafénak, célcsoportjába tartoznak? Mindenesetre az biztos, hogy a krízis nem hagyott maga után gazdaságilag kimutatható jeleket, a bojkott nem manifesztálódott az eladásokban, sőt egy magyar kutatás szerint az emberek 92%-a nem is hallott az esetről. Annak súlyossága viszont vitathatatlan, hogy egy átlagos srác képes volt több milliós megjelenést generáló negatív “buzz”-t kirobbantani, amit minden kommunikációval foglalkozó szakembernek figyelembe kell vennie.

Nyílt nap a Kürt-Networksön

Alig három héttel - most már inkább négy - héttel ezelőtt egy Facebook hirdetési munkacsoport alakult: az volt a feladatunk, hogy hirdessük a Kürt-Networks nyílt napját. Nem csak rajtunk múlt, hiszen nem csak a Facebook-on keresztül jutott el a hír az érdeklődőkhöz... de végül a jelenlegi Networks hallgatókkal és a látogatókkal együtt majd' kétszázan lehettünk.

E jeles alkalommal Dr. Fehér Katalin,  Pöltl Ákos, Toldi György és Siska Mátyás jelentek meg a porondon. Mint Networks hallgatónak mázlim volt, mert a második sorból követhettem az előadókat.

Dr. Fehér Katalin azzal az egyszerűnek tűnő kérdéssel indított, hogy vajon rákerestünk-e már magunkra a digitális univerzumban. Bizony. Jó kérdés... így azt a feladatot kaptuk, hogy mindenki keressen rá a mellette ülőre. Jól látható volt így, hogy mennyire kontrolláltak a közösségi oldalak láthatóságai, illetve egészen pontosan az, hogy milyen digitális nyomot hagyunk magunk után. Ugyanis ezeket a nyomokat a legnehezebb eltüntetni, már ha egyáltalán lehetséges. A digitális valónkat pedig ugyanúgy el kell készíteni, mint ahogy reggelente nap mint nap gatyába rázzuk magunkat. Érdemes például megkérdezni magunkat, hogy a webes fotóim vajon tíz év múlva is azt fogják-e tükrözni, amit magamról mutatni akarok. Egyik legfontosabb tanácsa az volt, hogy döntsük el, mikor kik vagyunk, és mikor kinek akarunk látszani. Az, hogy mit látnak rólunk a weben, különböző kontextusokba kerülve mást és mást jelenthet, így erősen ajánlott figyelni arra, hogy miket töltünk fel magunkról.
Másfelől, ezeket a digitális nyomokat nagyon nehéz eltüntetni. Példának felhozta az újságíró Evan Ratliff estét, aki megpróbált eltűnni a valóságban és a digitális világból is. Sem mobiltelefont, sem bankkártyát, sem internetet nem használt, hogy rejtve maradhasson. Hiába ügyelt azonban arra, hogy ne hagyjon nyomakt, korábbi online viselkedéséből valamennyire rekonstruálták, hogy merre járhat - így tudta meg ő is, hogy mennyi információt gyűjtöttek össze róla a digitális valóságban. Végül feladta magát, és enyhén paranoiás lett  - nem olvastam utána, de remélem már kigyógyult belőle.
Tehát a fő kérdés az, hogy mennyire tudunk láthatatlanok lenni - akkor, ha akarunk? Akarjuk-e hogy felismerjenek? Egy kortárs művész, Hasan Elahi, aki bár amerikai állampolgár származása miatt gyanúba keveredett az ikertornyok pusztulásakor, egyenesen névjegyévé és művészete élő részévé tette az állandó posztolást, blogolást, twitterezést, check-in-t, fotózást, stb. Még a TED-talks-on is beszél erről. Egyszóval többféle hozzáállás van, a fontos az, hogy ne menjünk el mellette, és figyeljünk arra, hogy mi kerül ki a webre rólunk. Ha ez számít nekünk. Ugyanis, állítja Katalin, "Aki maximalista az életben, az a neten is az, aki laza életet él, a neten még lazább".

Pöltl Ákos a social PR erdejébe vitte digitális identitásunkat. Kiemelte, hogy a közösségi platformok a felhasználók által készített tartalmakkal (user generated content) alapjaiban változtatták meg a tradicionális PR-t és újságírást. Pontosan emiatt, mivel a kétirányú kommunikáció alap, nem működik a pusztán eszközcentrikus gondolkodás, a stratégiai megközelítés létfontosságú. Például az újságírók a közösségi médiát használva olyan tartalmakat találhatnak, amelyet magától a vállalattól személyesen sosem tudnának meg.
Ezen felül a krízishelyzetek szerepe is felértékelődött: nincs két nap összeülni és kitalálni, hogy mi legyen a megoldás, sokkal hamarabb, adott esetben fél órán belül készen kell állni reagálni.

A social PR elemeit Ákos a következőkben látja:
-    Autentikus jelenlét
-    Konzisztencia, hitelesség
-    Figyelj és válaszolj
-    Hozzáadott érték
-    Megosztás (share)
-    Türelem
A legfontosabb az, hogy ha egyszer elkezdtem kommunikálni social PR útján, akkor nem szabad abbahagyni. Jobb inkább el sem kezdni, mint elkezdeni, s utána abbahagyni.

Kiemelte még, hogy a népszerűség és befolyás két különböző dolog - valamint, hogy a tartalom mindennek az alfája és omegája. (Content is the King. Megint. Illetve még mindig.)

Mert mik a közösség elvárásai? Információ, segítség, megbecsülés, segítség, bevonódás, szórakoztatás.

Azon az úton vagyunk, amikor a szokványos sajtónyilatkozatot, press releas-t, felváltja a "social media release", ahol a tartalomhoz a forrást is megadom (linkek, videók, fényképek gyűjteménye, stb).

Esettanulmányként az Eurostar vonat esetét (beragadt a csatornában Franciaország és Anglia között). Amint leállt a vonat, az utasok máris twittelési-rohamba kezdtek, hogy mi történhetett, és miért nem mond senki semmit - alig fél órán belül komoly weboldalak tudósítottak az esetről. Mire a vállalat feleszmélt, már óriási felháborodás volt - hogy miért nem mondanak semmit egy órán belül.

A legfontosabb tanulságok:

- gyorsan reagálni, akár csak egy mondatban, de tájékoztatni mindenkit a kialakult helyzetről
- ha valamit elrontottunk, a bocsánatkérés a legjobb eszköz.

Azt pedig, hogy egy urbánus legendából hogyan lesz valódi reklám - mivel az eredetit nem találták, mert senki nem emlékezett rá - itt tekinthetitek meg. 

Toldi György elsősorban a kommunikáció - adatbiztonság relációjáról beszélt. Először is felhívta a figyelmünket az információ és adat közti különbségre. Az információ ismerethiányt csökkent, valami újat tudhatunk meg általa, míg az adat esetében nem a személyes vonatkozások érdekelnek, hanem a megszerzett adatot fel akarom használni.

A közösségi médiában mindenki valós adatot, vagyis információt oszt meg saját magáról, mert azt osztjuk meg, ami fontos nekünk. Ezek a digitális nyomok egy támadó személy számára adatok, amelyek ma már abszolút hitelesnek számítanak - és én mint felhasználó gyakran nem tudom meghatározni, hogy mi történik ezekkel az információkkal, milyen szerveren tárolódnak, stb.

Az is kérdés persze, hogy kinek adunk engedélyt, hogy megtaláljon minket (privacy beállítások, stb).
Például a BranchOut az nem LinkedIn, mivel a BranchOut a facebook profilunkból generálja az információt.
Egyre komolyabb iparág a betörés-szakma a neten – célzott vírusról van szó, a globális víruskeresők nem fogják felismerni, így védtelenek maradunk a támadással szemben. Alap-hecker csomagok még meg is vásárolhatóak.

Ezzel pedig meg is érkeztünk Siska Mátyás előadásához, amely a sokat emlegetett Nescafé-ügyről szólt. Lebbenjen hát fel a fátyol végre, hogy mi is ez a Nescafé-sztori, és miért olyan kiemelkedően fontos mindenkinek, aki egy kicsit szakmabeli. Erről viszont vendégírásunk van, így azt a következő bejegyzésben olvashatjátok.