Érdemes-e NetWorks képzésre járni?

Lakonikus rövidséggel: a puding próbája az evés, azaz, ha kijártam, meg tudom mondani. És akkor is, ahány ház, annyi szokás, tehát lehet, hogy ami nekem bejött, az másnak nem és vica versa. Most, durván félidőben, lássuk, hogy is állunk az elvárásokhoz képest? (elvárások és előzmények: [Nyílt nap a Kürt Akadémián: Net-Works 2012. december] [Nyílt nap a Kürt Akadémián: Net-Works (újra) 2014. május])

Elmélet és gyakorlat

Mi a hetedik csoport vagyunk. A Kürtnek - illetve a Kürttel együttműködő külső cégnek - eddig minden Networks csoportját sikerült teljesen feltölteni, tehát nem érdemes arra bazírozni, hogy az utolsó percben kedvezménnyel besurranok, gyanítom, ez a nyolcadik csoporttal is így lesz.
A Networks képzés legjobban az egyetemek és főiskolák elméleti képzéséhez hasonlít. Az előadók előadnak, a hallgatóság meg figyel. Ez a nyílt napokra még inkább igaz. Az első csoportok összetétele - a képzés zárt FB csoport tanúsága szerint - egységesebb volt, mint a későbbiek. A mi csoportunk - durva egyszerűsítéssel - egy harmad IT területről érkezőből áll, aki "marketinget tanul" (én is ide tartozom), egy harmad nagy vállalati marketing és rokon területről érkezik (nem kevesen épp munkahely váltásban), és egy harmad kis vállalkozás kommunikációs szakembere - és a plusz egy százalék CNC-ről vált online marketingre!
Ahogy a tananyag hétről-hétre duzzad, ahogy a jelentkezők alapismeretei egyre inkább szórnak, úgy szebb feladat megfelelő képzés nyújtása. A mi csoportunk számára nem frusztráló előadás közben rákérdezni arra, amit nem ért. Ezt amúgy erősen javaslom is minden utánunk jövőnek, így nem eshet meg, hogy az ember a tizedik percben fonalat veszít és bambán üli végig a két-három-négy órát. Mi annyit kérdezünk, hogy rendszeresen kifutunk az időből. A képzés vezetői ezért már előre figyelmeztetik az oktatókat, akik ezt így-úgy kezelik - ez egy külön bejegyzést is megérne.

Nagyon jó, hogy az előadások szinte mindig az előadás megkezdése előtt letölthetők, hozzáférhetők. Így aki szeret a diákra jegyzetelni, megteheti. Illetve a diák apróbetűs feliratát nem távcsővel kell lesni. Az oktató értékelő kérdőívekről mindjárt szólok. És végül, az előadásokat rögzítik, így aki nem tud részt venni a helyszínen, az sem marad le. És visszanézhető a "hogy is volt, mit is mondott?"

Szerintem ideje lenne a Networks képzést szakosítani, a jelentkezés előtt felmérést végezni, hogy ki miben tudós. Bár az előadások előtt kapunk "kötelező olvasmányokat", de egy-egy cikk vagy videóinterjú alapján nem hiszem, hogy bárki megértené mondjuk a honlapok HTML kódolását - pedig egyes Google-ös előadások értéséhez szinte alapfeltétel.
Fentebb említettem, hogy a kezdeti képzések inkább előadás jellegűek voltak. Nálunk szinte minden második héten akad valami apróbb, csoportos gyakorlat, ami mutatja, a képzés szervezői igyekeznek az ilyen igényeknek megfelelni. Csak épp egy végigvitt gyakorlathoz húsz perc kevés, az ezt követő 3-5 perces beszámolók meg ... hát komolytalanok. Oké, nem komolytalanok, de mélységi megvitatásra, kifejtésre nem alkalmasak. Amúgy volt wiki szócikk írás, mint gyakorlat, itt ez a blog is, mint gyakorló terep, nem is szólva az FB hirdetésről, amivel a nyílt napra invitálják/juk a következő csoportok hallgatóit. Ez utóbbi a legteljesebb gyakorlat - aminek, szerintem, értelme is van.
Én a szervezők helyében elgondolkoznék egy gyakorlati képzésen is - Google Analytics, AdSense, FB -hirdetés, -analitika, Twitter, Wiki, én nem tudom mi... A gyakorlatok másik nehézsége, ezt, mint gyakorlati képzéseket vezető tudom, hat-nyolc embernél többet együtt tartani nem lehet. Harminc embert képtelenség, vagy rettentően lassan halad az oktatás. De ez nem az én feladatom...

Oktatók minősítése
Kik adnak elő? Az előadók egy része az adott terület szakembere, "guruja". Ez persze nem minden esetben jelenti azt, hogy jó előadó is. Akadnak olyan előadók is, akik egy-egy speciális területhez értenek, ahol, mit ad Isten, épp start-up vagy egyéb vállalkozásuk van. Itt - a mi esetünkben - többször is leverődött a léc, a területről keveset, az adott start-upról sokat tudtunk meg.
Az előadásokat követő kérdőívvel kapcsolatban két gondolat bánt engemet. Az egyik, hogy egy "online marketing"-et tanuló csoportban miért csak a hallgatók negyede-harmada tölti ki rendszeresen a kérdőívet. Amúgy az is érdekes, ha már itt tartunk, hogy a csoporttársaim közül neten kevesen hagynak napi "lábnyomot" maguk után. A másik maga a kérdőív.
"Ha részt vettél a 2019. november xx-i NET-WORKS előadáson, mennyire találtad hasznosnak, értékesnek Erős Pista előadását?" A választ 1-5 skálán adhatom meg, "öt" a maximálisan, "egy" az egyáltalán nem. De hogy értékeljem, hogy ugyan az oktatott anyagot tökéletesen ismerte, de a szlájdjai hat évvel ezelőttiek voltak - azaz nem készült, mert több esetben is jelezte, hogy a látott adatok már nem up-to-date-ek. De viszont világosan, közérthetően mutatta be az anyagot, viszont egyáltalán nem vette figyelembe, hogy a csoport a tizedik percben fonalat vesztett, hiába kérdezett... akkor ez most hanyast érdemel?

Némi segítség az értékelést visszaolvasó oktatónak, hogy három további kérdésre válaszolva árnyalhatjuk az osztályzatot. (Volt-e olyan téma / kérdés / terület, amit az előadó nem vagy csak nagyon kis mértékben érintett? Mi volt a leghasznosabb, legfontosabb, amit az előadó adott neked? Ha bármilyen észrevételed, javaslatod, gondolatod van ezzel a képzési nappal kapcsolatosan, kérjük írd meg nekünk!)
A képen látható kérdéseket az Apple képzések után tesszük fel a hallgatóknak. Azért is osztottam meg, hogy valami hasonlóvá legyen a NetWorks képzés kérdőíve is, ez könnyíti az értékelő munkáját, de a visszajelzést olvasó oktató számára is hasznosabb.
Vidám grafikon amúgy az eddigi oktatóink értékeléséről:

Berényi Konrád kétszer adott elő.

Mire készülj, ha jössz?

Arra, hogy ez nem lesz elég. De pont azokat ismered meg előadóként, akik személyesen, vagy cégük szolgáltatásaival kínálnak majd megoldást a te kérdésedre, problémádra.
Kérdezz bátran! Fizetsz azért, hogy itt lehetsz, váltsd tudásra minden betett filléredet! ÉS kommentben a csoporttársak még további érveket készülnek felsorolni :P

"Úgy is ki lehet szívni az élet velejét, hogy nem akad meg a csont a torkunkon." - ugye, Kapitány?

Hogyan írjunk Wiki bejegyzést?

Mivel a csoportban egyedül én vesztettem csak fonalat a Wiki-órán, úgy gondoltam, büntetésből megosztom, hogy szoktam volt wiki bejegyzést kreálni. Ilyet amúgy két okból tesz az ember. Az egyik az amazóniai őserdők megmentése (plusz "Világbéke!", ha szépségkirálynővé lettem volna), a másik a wikiről magam online jelenlétére mutató linkek elhelyezése. Ez utóbbi azért vonzhat, mert egyes oktatóink szerint a Wikiről jövő linkeket a keresők szeretik. Nem kérdés, hogy keveredtem a Wikire. Kis cégünk (hogy itt is jöjjön a reklám meg a link) Mac oprendszer és Maces alapalkalmazások oktatásával (is) foglalkozik. Ezért szórtam meg a Wikit a megfelelő tartalommal: iLife alkalmazások: (iPhoto, iMovie) ésiWork alkalmazások: (Pages, Numbers, Keynote), valamint az AATC betűszó.

Célirányos Wiki írás

A Wikiről érdemes tudni, hogy a kezdők bármit is írnak be, azt előbb-utóbb (néha hónapok) élő ember elolvassa és javítja. A javítás lehet nyelvtani, fogalmazási hiba. Lehet Wikipedia szintaktika hiba: rosszul készítettem táblázatot, rossz a belső hivatkozás, rossz a referencia megadás... És jelezhetik, hogy a szócikk nem szócikk, csak csonk (azaz kevés), vagy reklám (vagy annak látszó tárgy)... És végül néha olyan szakmai javítást végeznek, amiből kiderül, hogy az adott területen ... hát, nincsenek teljesen otthon. A fentiek alapján egyértelmű, olyan szócikket érdemes kanyarintani, ami kapásból megáll, hivatkozik, külső forrásokra utal és olyan, mint a más hasonló oldalak. Mint például az adott szócikk angol nyelvű oldala. Bingo!

Lépésről-lépésre

1. Bejelentkezünk a Wikipedia.org-ba.
2. Megnyitjuk az angol wikit, kikeressük a magyarul bevinni kívánt szót, legyen ez most az "Aperture" (ami persze, hogy olyan alkalmazás, amit oktatunk, de ha már...).
3. Elsőre nem az Apple szoftverét találjuk meg, ezért van egy egyértelműsítő lap. Ide kerül fel az összes aperture, és innen kattintva választjuk ki a sajátunkat.
4. A karikával jelölt Editre kattintva szerkeszthetnénk az angol wikit elvben, gyakorlatban nem, viszont nem is akarjuk. Amire szükségünk van, az a téglalappal jelölt rész, az oldal szövege.
   
   Igen, vannak benne hieroglifák, de nem vészes, viszont van fordítandó szövegem, elrendezve, táblázat - minden, ami kell. Ez amúgy egy szövegszerkesztő ablak, a tetején látható a fett (bold, vastag), kurzív (italic, döntött) ... parancsok. Jelöljük ki és másoljuk ki innen az egész szöveget! Egyet ne tegyünk, menteni ne mentsük ennek az ablaknak a változásait, mert igazából nem akarjuk az angol szöveget átírni - de nem is tudnánk.
5. Új böngésző lapot/oldalt nyitunk. Belépünk a magyar wikibe, és keressük az "Aperture" szócikket. (Ugye be vagy jelentkezve?) Ami nincs. Illetve, mire ezt olvasok, már lesz. Tehát: a piros Aperture-re kattintva jön létre a szócikk.
   
6. A fent mutatott szerkesztő-ablak magyar nyelvű változatát kapjuk. Ide másoljuk be az angol változatot a téglalappal jelölt részbe.
   
   A wiki weboldal alján három gombot találsz. A képen pirossal áthúzottal lehet a wiki oldalt élesíteni. Amíg erre nem kattintasz, addig más nem látja, hogy mit művelsz. Ha rákattintottál, akkor - ahogy előadáson elhangzott - a tartalom már nem a tied, bárki más is beledolgozhat. Ezért az "Előnézet megtekintése" gombot használd. Most!
7. Ha kattintottál, akkor a böngésző oldal megújul. A felső részén látható, hogy fog a szócikk kinézni élesben (de még nem az), alul pedig lehet a szöveg-szerkesztéssel foglalkozni. Lépésről-lépésre haladva lehet a szócikket honosítani. Az eredményt mindig az Előnézet megtekintésével tekintem meg. Ha nem tudnám befejezni a munkát, akkor innen is ki lehet másolni az egész szócikket és egy szövegszerkesztőbe bemásolva elmenteni. Arra figyelj, hogy a szövegszerkesztő ne akarja értelmezni a wikis jelöléseket, mert akkor a visszamásolásnál gond lesz! Ezért Notepadet vagy valami primitív szerkesztőt használnék.
8. Ajánlom a következő elrendezést. A böngésző egyik ablakában legyen az angol szócikk. A böngésző másik ablakában, mellette pedig szerkesszük a magyar szöveget. Így könnyebb a fordítás is, mert a magyar forrás szöveg tele lesz ismeretlen kódokkal, az angolon látjuk, hogy mit láthatunk.
   
9. És amikor már teljesen magyar szövegünk van, és megjelenésre is minden klappol, akkor jöhet a "Lap mentése". Ezután is tudunk szerkeszteni, módosítani. A már meglévő szócikk esetén kétféle szerkesztés is elérhető.
   
   A szerkesztés inkább Wordös szerkesztés, a forrásszöveg szerkesztés inkább HTML-hez hasonló szerkesztést jelent.

Alap Wiki kódok
[[OS X]] - ez a dupla-szögletes-zárójelpár Wikin belüli hivatkozást jelent. A bevitel során tökmindegy, hogy létezik-e a hivatkozott Wiki oldal. Ha nézzük az oldalt, akkor piros színnel jelenik meg a nem létező, de hivatkozott oldal. Ha valaki létrehoz egy ilyen piros oldalt, akkor az összes addigi hibás hivatkozás értelmet nyer. Az általunk írt oldalba is érdemes pár hivatkozást elhelyezni más Wiki oldalakra. De még hasznosabb megnézni azokat a Wiki oldalakat, amelyek a mi új szócikkünkre hivatkozhatnak, hogy hivatkoznak-e? És ha nem, akkor beleszerkeszteni a dupla-szögeletes-zárójeleket.

Sokkal brutálisabb, de a szócikk elfogadása szempontjából fontosabb, számunkra pedig, aki linket akar a Wikiből, a legfontosabb a hivatkozás. A hivatkozás az, amikor kis sorszám jelenik meg a felső indexben, és a szöveg végén ott a forrás megjelölés. A Wikiben ez két részből áll össze. A hivatkozás helyén egy brutális gépelési feladaton kell átesni. Illetve nekünk nem, mert az angol forrás hivatkozása a magyar szócikknél is elfogadott. Ezért nekünk, ha egyáltalán hozzá kell nyúlnunk a hivatkozáshoz, egyedül a magyarítás lehet a dolgunk. Persze új hivatkozás esetén lesz mit beírni. A hivatkozás így néz ki:
{{cite web|last=Heid |first=Jim |url=http://www.macworld.com/article/48600/2005/12/aperture.html |title=Macworld Aperture 1.0.1 Review |publisher=Macworld.com |date=December 26, 2005 |accessdate=February 15, 2011}}

és ez lesz belőle:
Heid, Jim: Macworld Aperture 1.0.1 Review. Macworld.com, 2005. december 26. (Hozzáférés: 2011. február 15.)
Oldjuk fel a kódolást!
A zárójelekhez nem nyúlok.
Az elemek egymástól függőleges vonallal vannak elválasztva. Ha egy elem nekem nincs, az adott elemet kidobom és figyelek, hogy egymás mellett ne legyen két függőleges vonal.
A cite web azt jelenti, hogy webes hivatkozást adok meg. (Igen, a honlapomra, YouTube-omra!)
A last= és first= a szerzőt adja meg.
Az url= után ott a teljes link, hivatkozás, elérés. Ez nem fog látszani, de aki kattint, ide jut.
A title= utáni szöveg fog látszani, mint link-szöveg.
Netes hivatkozásnál két dátum van, az egyik a közzétételé, a másik az, amikor a bejegyzést író a linket látta. Ugye vannak eltűnő oldalak, weblapok.
És még egy dolog szükséges ahhoz, hogy a referencia hivatkozások megjelenjenek, a szócikk végén ez a két sor:
==References==
{{reflist}}

És végül hogyan hivatkozzunk videónkra? A lenti példa mutatja, hogy a szögletes zárójel első eleme a YouTube link, a többit az a szöveg adja, amit megjelenni látunk a Wiki oldalon. A Wiki visszadobja a youtu.be-t, mint spam gyanús linket. Kis aranyos. Ezért érdemes a YouTube embed-ből kimásolni a linket, az csont nélkül átmegy a Wiki spam-szűrőn.
[http://www.youtube.com/watch?v=JtEaU7ICED8&feature=player_embedded Fényképek feltétele a Facebook-ra]

És kész

És most vessünk egy pillantást a honosított Aperture oldalra. A Videóknál ott csücsül két felénk mutató link. (Bár a példa rossz, mert régi videók, de az elv az hibátlan.)
Én így küzdök, de ez nem elegáns, viszont produktív. És igen, a kommentben várom a javításokat, kiigazításokat.
Ferenczy Gábor

Szóbeszéd marketing, avagy kreatív szívfertőzés

Szóbeszéd marketing, azaz beszéljenek rólunk. Mondjuk rólam ne, ha valaki kérdezné....de egy márka, egy vállalat nem engedheti meg magának az ismeretlenség luxusát, azt a fajta exkluzivitást, amit én fenemód élvezek. 

Madonna szállóigévé vált mondása, miszerint „Mindegy mit, csak beszéljenek rólam...” némi korrekcióval, azaz lehetőleg pozitív értelemben legyünk téma fogyasztóink, ügyfeleink, leendő fogyasztóink, leendő ügyfeleink, azaz célcsoportunk és leendő célcsoportunk fejében, minden céges kommunikáció alfája és omegája. Az online világ áldásos hatásainak következtében pedig az információáramlás kétirányúvá, azaz valódi kommunikációvá vált, értsd, beszélgetünk embereinkkel, bevonjuk, meghallgatjuk, komolyan vesszük őket, ők pedig fontosnak, meghallgatottnak, üdvözültnek és nagy dolgok letéteményesének érezhetik magukat, igazán potomért...

Szórakoztatjuk alanyainkat, akik aztán lelkesen tovább szórakoztatják összes boldog és boldogtalan családtagjukat, barátjukat, ismerősüket, kollégájukat és ellenségüket. A kör bezárult, mi pedig ott vagyunk beleivódva az agyakba kitörölhetetlen mintázatként, amit már csak éppen hogy, nagyon finoman kell kell ingerelni eseti vásárlási felhívásokkal és szédítő ajánlatokkal.

Mert ugye, "Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük."  /Maya Angelou/

OS I love you!

A Dobó Mátyás előadás során elhangzott a Her (A Nő) című film, mint lehetséges jövőkép. Rá is vettem magam, hogy megnézzem a 2025-ben játszódó "romantikus" történetet.
Magányos emberünk, Theodore érzelmi kapcsolatba kerül frissen vásárolt, mesterséges intelligenciával megáldott Operációs rendszerével. 

A film ezen „románc” mélységeit és magasságait firtatja, miközben előrevetít egy lehetséges jövőképet. Ahol is a technológia roppant fejlett, ugyanakkor nagyon letisztult, szinte láthatatlan. Jelen trendeket követve egy ehhez hasonló jövőkép egyáltalán nem tűnik elképzelhetetlennek. Főhősünk befelé fordultsága is érdekes hangulatot kölcsönöz az egész alkotásnak. Ezzel is szemléltetve, hogy a gépek (és az esetleges jövőben a mesterséges intelligencia) által mennyire elzárkózunk, elzárkózhatunk az emberi közösségektől és a társadalomtól. Ahogyan Theodore Twombly szociális igényeit kielégítik a Virtual reality játékok és a nagyon szimpatikusra sikerült OS (Samantha). 

Ha a film mondanivalójából kellene kiemelni valamit, ami megfogott, akkor a következőt emelném ki: 

Csodálatos és drámai összehasonlítás arról, hogy az általános emberi értékrendek mennyire térhetnek el egy önmagától is fejlődőképes mesterséges intelligencia kialakuló értékrendjétől. Teljesen függetlenül attól, hogy hogyan is programozták azt a kezdet kezdetén. Persze a mondanivalóban mindannyian találhatunk más értékeket-értéktelenségeket, ez ránk van bízva. 

Akkor most leporolom

Tényleg régen volt utoljára, amikor a korábbi életemre utaló munka jellegű téma iránt ennyire fellelkesedtem volna.  A Kürtnetworks képzés vizsgafeladatai a 6. évfolyamon viszont annyira izgalmasak és inspirálóak, hogy hirtelen késztetést éreztem arra, hogy leporoljam a sok éve érintetlen önéletrajzomat.    Persze egy profin kitupírozott Linkedin profil is dukál, ahogy ezt a szakértőtől jól megtanultam (ugye Bánki Tamás).

De mielőtt ismét beszippantana a munka világa, még döntenem kell: a szívem csücske civil törekvés, egy a társadalmi beidegződéseinket feszegető kulturális problémát is megszólító Magyar Hospice Alapítvány adománygyűjtő kampányát válasszam vizsgatémának, vagy az abszolút ütős, úttörő innovációt és most piacra törő technológiát képviselő Bariont? Utóbbit, ha arra gondolok, a munkaerő-piaci versenyképességemen sokat dobna ez a projekt.  Mert a Gyesről visszatérő anyuka nem feltétlen elavult portéka.  Vagy tervezzek még előbbre, és inkább a gyerekeimet megcélzó és a jövő 3D nyomtatási technológiájába bevezető imádnivaló kezdeményezést, a  3D Gyurma Labot válasszam?

Te kit választanál?

Ez a mém jó mélyen beégett pár millió embernek – Social Design felsőfokon

Karafiáth Balázs Social Design témában tartott előadását hallgatva elgondolkodtam azon, mégis hány cégnek, szervezetnek van erre büdzséje, a változások elindításához elég befolyása és sávszélessége? Mert ilyet csak nagyban érdemes játszani. (Bár Balázs ezzel biztos vitatkozna. ) Aztán az előadást követő hétvégén meg is érkezett a válasz: ORF (Österreichischer Rundfunk).

A Culture Design művelői szerint tartós társadalmi változást kultúraváltással lehet elérni. Ehhez pedig mémek terjesztésével kell megváltoztatni a jelenlegi beidegződéseket. A Culture Design tehát a kollektív felfogás megváltoztatásáról szól. Ehhez olyan hatásos, önfenntartó és hatékonyan terjedő mémeket kell kreálni, melyek a változás iránti törekvésünket támogatni tudják: Conchita Wurst

Most hogy lecsengett az Euroviziós Dalfesztivál nyertese körüli összeurópai hisztéria, és mindenki ízlése és nyitottsága szerint kiélte posztoló hajlamait, fel merem vetni a kérdést: minek is voltunk tulajdonképpen tanúi?

És itt vonatkoztassunk el a produkciótól, sőt magától Conchita Wursttól is egy kicsit. Önkifejezés, polgárpukkasztás, erkölcsi métely, sokféle jelzővel illethető a jelenség, de számomra inkább az volt érdekes, ahogy kibontakozott belőle egy átütő mém.

Hamar egyértelművé vált, hogy nem önjelölt polgárpukkasztás volt.  Az ORF felvállalta és delegálta őt Ausztria képviseletére.  Szavazatvadász, nézettséghajhász megfontolásból? Lehet. Elég kockázatos döntés, mert az elsöprő társadalmi vihar borítékolható volt. Rosszabbul is kijöhettek volna belőle. Persze a kríziskommunikáció is egy lehetőség a nézőszám növelésére.

Szerintem bátor döntés volt, bedobott a közbeszédbe egy olyan témát, ami kockázatos és ingoványos vizekre vihet. Mennyire volt előre megfontolt ez a jelölés, milyen messzebbre mutató célja volt ezzel az ORF-nek? Az biztos, hogy ez a mém pán-európai méretben égett bele mindenkinek a memetikai állományába. Akkor ez már itt Culture Design?

Ahogy teltek a napok a döntő után, egyre inkább erősödött bennem ez az érzés.  Sikerült az évszázad egyik legmegosztóbb társadalmi vitáját beemelni a közbeszédbe.  Tekintve a téma súlyát megkockáztatom, hogy ez egy ORF-en is túlmutató kezdeményezés és ennél szélesebb társadalmi erő áll mögötte.  Mert a toleranciát nyíltan támogató osztrák liberális, baloldali pártok mellett még a szélsőjobboldal sem engedhette meg magának, hogy visszafogottan bár, de ne gratuláljon a nyertesnek, aki 48 év után elhozta Ausztriának az első helyezést a Dalfesztiválról.  Gratulált az államelnök, sőt, sajtóhírek szerint a bécsi érsek is, kiemelve, hogy valós és jelentős téma a tolerancia a melegekkel szemben, mert emberként ugyanúgy megérdemlik a tiszteletet, mint bárki más.

Ezek mind spontán reakciók lettek volna? Tekintve Tom Neuwirth alias Conchita gondosan felépített további fellépéseit, nem hiszem. Life Ball Gála a bécsi Hofburgban, amely az életet ünnepli és az AIDS elleni küzdelmet támogatja az osztrák államelnök védnöksége alatt.   Megjelent  a Cannes-i filmfesztivál AIDS ellenes jótékonysági bálján is, a fesztivál vörös szőnyegéről ismert számos nemzetközi celeb társaságában.

Megállnak itt? Hagyják elülni a felvert hullámokat? Ebben a szépen kerekedő Culture Design történetben mi lesz a következő lépés?  Ki és milyen mém gyárat üzemeltet annak érdekében, hogy olyan széles és egyben mélyreható változásokat tudjon elérni az évezredes kulturális berögződéseinkben, hogy abból egyszer valós társadalmi változás, a (mindenféle) másság iránti feltétel nélküli tolerancia legyen?