14 éves voltam, amikor 12 év várakozás után, lakótelepi
lakásunkba, végre bevezették a tárcsázós piros telefont. Annyira béna voltam a „modern“ eszközhöz, hogy a
húgomat kellett megkérnem (nem mertem beszélni), hogy kiderítse a Műjégpálya
nyitvatartását.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán és számtalanszor jut eszembe Mimaki. Ha látná! És ha látná, fel
tudná-e fogni egyáltalán?! …Ha látná, hogy bringázás közben
egy headsettel a fejemen rendezvényt szervezek, hogy a tengeren túlról, Ingriddel együtt
borozunk-vacsorázunk-Skype-video-csetelünk.
Elmesélem neki, hogy rákattantam az Ashtanga jógára. Gyorsan küldök neki
egy Youtube linket, hogy miről is beszélek. Majd
a Google maps-szel, jógastúdiót keresek neki, úgy, hogy még azt is
megomondom, pontosan mikor, melyik órára, hová menjen, kit keressen – 3 sarokra
a házuktól. Ok, kell egy jógamatrac is: beírom a Google-be, hogy „best yoga
mat“, elolvasunk egy-két blogbejegyzést, hogy ki mit ajánl, majd az E-bay-n a legjobbat és legolcsóbbat megrendeljük, free delivery. Ajtó a világra. Ha ezt Mimaki, az én hajlott
hátú, bázakerettyei, fejkendős mamikám látná!
Közben az iPhone-ommal csinálok egy képet a kajámról, ami már
messze nemcsak telefon…persze Instagrammal és postolom a facebookra. Lájkolják egyből vagy húszan. Jó éhesek lehetnek! Julian Új-Zélandról postolja legújabb festményét. Nézem, kik hova csekkolnak be, hova mennek bulizni. Közben a wi-fin keresztül szól a Négy évszak. Ha ezt Mimaki látná! Ha ezt Vivaldi látná!
Amíg dumálunk, átfutom az Indexet. Megosztok néhány friss dolgot, véleményt a fácsén. Gyorsan kommentelek egy cikket. 1986-ban a Peresztrojka idején arra vágytam, bár csak megállítanának az utcán a
TV-től és megkérdeznék, hogy mi a véleményem Gorbacsovról és a Glasznosztyról. Most megtehetem. Interaktív
kommunikáció, végre! Ez egy másik világ, egy másik dimenzió. Online kommunikáció. Ó igen, én mindig idetartoztam,
kezdetektől. Kapizsgálom ezt a
nyelvet, bizonyos területen elég jó a szókincsem, de van még mit tanulni… sőt,
muszáj folyamatosan, nincs megállás. Vannak akik, nagyon profin nyomják, csak
ámulok-bámulok… pl. a Kürt NET-WORKS előadói.
De ott a másik oldal:
van olyan, akinek nincs emailcíme, postán adja fel a csekkjeit, nem
ismeri a facebookot, az online-bankolást és a weboldalt beboldalnak mondja. És most nem a Mimaki korúakra gondolok. Fiatal
felnőttekre. Az új kor új analfabétái…Van olyan kifejezés már, hogy digitális analfabéta? Van. Vajon mi lesz velük? Képesek
lesznek-e felzárkózni? Hogy fogják ügyeiket intézni 5 év múlva?
Csak az marad életben, aki változik a változással…fejlődik.
Tetszik, nem tetszik: ez is a túlélés része.
Tetszik, nem tetszik: ez is a túlélés része.
Fénysebességgel változnak, fejlődnek az eszközök, a
kommunikációs csatornák és a trendek. Vannak tendenciák, lehet manipulálni, de
történhetnek meglepetések és csúszhatnak hibák a számításba... Vajon milyen eszközöket használunk majd 5 év múlva?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése