Kommunikáció-evolúció

14 éves voltam, amikor 12 év várakozás után, lakótelepi lakásunkba, végre bevezették a tárcsázós piros telefont. Annyira béna voltam a „modern“ eszközhöz, hogy a húgomat kellett megkérnem (nem mertem beszélni), hogy kiderítse a Műjégpálya nyitvatartását. 

1991-ben kedvenc jóságos nagyanyám – Mimaki - köszönés nélkül költözött a mennyországba. 1994-ben egy „flipes“, antennás Motorola mobiltelefonnal a kezemben menőztem. És ez a kis izé, alapjaiban változtatta meg a világot. 1997-re már nélkülözhetetlen munkaeszközöm lett. Nem sokkal utána már interneteztem – ablak a világra. Hamarosan már emailcímem volt. Persze, ennél előbb kezdődött az online-világ. De a halandó közép-kelet-európai embernek, kb. ez volt az online-időszámítás kezdete.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán és számtalanszor jut eszembe Mimaki. Ha látná! És ha látná, fel tudná-e fogni egyáltalán?! …Ha látná, hogy bringázás közben egy headsettel a fejemen rendezvényt szervezek, hogy a tengeren túlról, Ingriddel együtt borozunk-vacsorázunk-Skype-video-csetelünk. 

Elmesélem neki, hogy rákattantam az Ashtanga jógára. Gyorsan küldök neki egy Youtube linket, hogy miről is beszélek. Majd a Google maps-szel, jógastúdiót keresek neki, úgy, hogy még azt is megomondom, pontosan mikor, melyik órára, hová menjen, kit keressen – 3 sarokra a házuktól. Ok, kell egy jógamatrac is: beírom a Google-be, hogy „best yoga mat“, elolvasunk egy-két blogbejegyzést, hogy ki mit ajánl, majd az E-bay-n a legjobbat és legolcsóbbat  megrendeljük, free delivery. Ajtó a világra. Ha ezt Mimaki, az én hajlott hátú, bázakerettyei, fejkendős mamikám látná!

Közben az iPhone-ommal csinálok egy képet a kajámról, ami már messze nemcsak telefon…persze Instagrammal és postolom a facebookra. Lájkolják egyből vagy húszan. Jó éhesek lehetnek! Julian  Új-Zélandról postolja legújabb festményét. Nézem, kik hova csekkolnak be, hova mennek bulizni. Közben a wi-fin keresztül szól a Négy évszak. Ha ezt Mimaki látná! Ha ezt Vivaldi látná!

Amíg dumálunk, átfutom az Indexet. Megosztok néhány friss dolgot, véleményt a fácsén. Gyorsan kommentelek egy cikket. 1986-ban a Peresztrojka idején arra vágytam, bár csak megállítanának az utcán a TV-től és megkérdeznék, hogy mi a véleményem Gorbacsovról és a Glasznosztyról. Most megtehetem. Interaktív kommunikáció, végre! Ez egy másik világ, egy másik dimenzió. Online kommunikáció. Ó igen, én mindig idetartoztam, kezdetektől. Kapizsgálom ezt  a nyelvet, bizonyos területen elég jó a szókincsem, de van még mit tanulni… sőt, muszáj folyamatosan, nincs megállás. Vannak akik, nagyon profin nyomják, csak ámulok-bámulok…pl. a Kürt NET-WORKS előadói.

De ott a másik oldal:  van olyan, akinek nincs emailcíme, postán adja fel a csekkjeit, nem ismeri a facebookot, az online-bankolást és a weboldalt beboldalnak mondja. És most nem a Mimaki korúakra gondolok. Fiatal felnőttekre. Az új kor új analfabétái…Van olyan kifejezés már, hogy digitális analfabéta? Van. Vajon mi lesz velük? Képesek lesznek-e felzárkózni? Hogy fogják ügyeiket intézni 5 év múlva?

Csak az marad életben, aki változik a változással…fejlődik.
 Tetszik, nem tetszik: ez is a túlélés része.

Fénysebességgel változnak, fejlődnek az eszközök, a kommunikációs csatornák és a trendek. Vannak tendenciák, lehet manipulálni, de történhetnek meglepetések és csúszhatnak hibák a számításba... Vajon milyen eszközöket használunk majd 5 év múlva?

Hoppá, kicsit előre szaladtam. Azt senki nem tudja, hogy milyen formában, de  elképzelhető, hogy idén eljön a világvége. A maják megjósólták. Én csak egy módon tudnám elképzelni: az internet „zsinórját“ valaki kihúzza a konnektorból.